Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)
Detre János: A Pest megyei evangélikus iskolák története
áll, s ha a lelkész tévedt le a jó útról, akkor segítse visszajutni arra és sohasem próbál kilépni tanítói hivatala korlátai közül! A dékán - aki maga is lelkész egy másik gyülekezetben - meghatározott időben látogatást tesz az iskolában. Ez a vizsga alkalma. Itt kell a tanítónak a tanítás eredményét bemutatnia. A dékán pedig azt vizsgálja, hogy a tanító milyen „modorban" vezeti az órát, érezhető-e a testvéri lelkület és az előírt rend alapján tanította-e a gyerekeket. Ha a korábbi vizsgán a dékán hibát vagy hiányosságot jelölt meg a feljegyzésében a tanító munkájáról, akkor azt is vizsgálta a dékán, hogy mit tett a tanító annak kijavításáért. A tanítás az iskolában legkorábban reggel 7 órakor kezdődhetett. A nyári időszakban az ismétlést ajánlotta az Útmutatás, hogy a téli időszakra az új anyag oktatása akadálytalanul történhessék. A falusi iskolák ugyanis a téli iskoláztatáskor voltak népesek, mert a mezőgazdasági munka a földeken szünetelt. A napi tanítást sem zavarhatta meg egy-egy temetés, mert annak időpontját a lelkész úgy állapította meg, hogy az akkorra essék, amikor a tanító könnyen szabaddá tudta tenni magát a kántori szolgálat elvégzésére, vagy éppen akkor szünet volt az iskolában. Külön problémát jelentett az iskolai munka szempontjából, ha a tanító egyben a település jegyzője is volt. Ezt a kettős tisztet csak az egyházközség beleegyezésével láthatta el a tanító. A főfoglalkozása mindig a tanítás kellett, hogy maradjon. A tanítói hivatásban a fiatalok tanítása ugyanis előbbrevaló, mint a falu adminisztrálása - írja az Utasítás. Ezért ilyen ajánlatot kapott a tanító: ha a jegyzői hivatal nehézséget jelent és a tanítás rovására van, akkor inkább váljon meg a jegyzői tiszttől, hogy egészen szabaddá váljék így az iskolai munka számára. Távlati feladatként a két hivatal szétválasztását jelölte meg az Utasítás megfogalmazója. - Erre azonban éppen 100 év múlva érett meg a helyzet! A Szabályzat és az Utasítás együtt került a tanítók kezébe. Az eredeti példányt „körözvényként" adták egyik helyről a másikra. Ki-ki az érzelmeit is ráírta aláírása előtt az iratra, a dátum pedig jelzi az irat útirányát az egyházmegye területén - elindulva Ácsától egészen Mezőberényig. A Szabályzat és Utasítás 1767 őszén készült. Valószínűleg Ácsán fogalmazták. Itt írta alá elsőként Dobák János ácsai rektor, aki áttanulmányozta az iratot és azt a saját státuszára értelmezte. Október 13-án Tótgyörkre került az irat, ahol Listvanovics János azzal a megjegyzéssel írta alá, hogy ez az irat egy régi törvény kijavításából született szabály, azt elfogadja és tudomásul veszi. Ebből a megjegyzésből kitűnt, hogy volt egy korábbi tanítói szabályzat, amivel kapcsolatban csak feltételezéseink lehetnek. Lehetséges, hogy Schmid János esperesnek a Metodikájára gondolt a tótgyörki tanító, aki Domonyba, Molitoris János tanítóhoz továbbította az iratot. Aszódon Kádassy János látta el kézjegyével és „megnyugodott lélekkel". Október 28-án Cinkotán Stephanovszky János olvasta el és adta tovább Kováts Dánielnek Maglódra. Október 31-én Bényén találjuk az iratot Paulinyi Sámuel tanítónál, aki azt írta rá észrevételeként: ez a szabály mind a tanítóknak, mind pedig a tanulóknak szükséges, hogy az egykori és a mai törvények maximálisan üdvösek legyenek. Az irat útja ezután visszafordult Bényéről Csiktarcsára, ahol november l-jén Bukowszky Dániel tanító látta el kézjegyével. Utána az alberti tanító, Felicides András olvasta azt el. - Az sem elképzelhetetlen, hogy a csiktarcsai tanító láto'gatóban volt Albertiben és ott találkozott az irattal. A következő állomás ugyanis Irsa volt, ahol Salamonides Sámuel a lelkiismeretességet tette a Szabály középpontjába. Az irat útja délnek vette irányát: Dunaegyházán Piscatoris György olvasta azt el, majd december 6-án az apostagi tanító, Kováts Pál tanulmányozta át. Tőle vette át Major Mihály. A szarvasi tanítók 1768. február 18-án találkoztak a Szabályzattal, amit Melián György ezzel a „felkiáltással" írt alá: „Rend a lelke mindennek". Ezután még 2 szarvasi tanító látta el kézjegyével: Antony János és Zacharides István. Február 20-án a (mező)berényi szlovák nemzetiségi iskola tanítója vette tudomásul az irat szövegét, 2 nap múlva pedig a német nemzetiségi iskola tanítója vette át lelkészétől a Szabályzatot. 30
