Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)

Asztalos István: Az aszódi evangélikus középiskola

szellemre és azokra a közállapotokra, amikor is egy tantestület érvényt tudott szerezni akara­tának az iskolafenntartóval szemben, amikor a GB tagjainak lehetett ellentétes véleménye és végül amikor a többségi akarat érvényesült. Az már természetes, hogy az egyetértők között ta­láljuk az evangélikus kántortanítót, aki dönté­sével leszavazta tulajdon „főnökét", az evangélikus lelkészt, ám mindezért semmi bántódása nem lett, hanem tekintélye öregbe­dett. Ugyanakkor a lelkész sem érezhette, hogy „vereséget" szenvedett eltérő véleményé­ért. Számunkra ez az igazi keresztényi szellem, ez az igazi demokrácia megvalósulása a gya­korlatban. A főgimnáziummá fejlesztés gondolata először 1908 őszén vetődött fel, mégpedig az új iskola létesítésével egyidőben, mely témáról más he­lyen már említést tettünk. 327 Mind a GB, mind pedig a tantestület megtette mindazokat az in­tézkedéseket, lépéseket, amelyekben a tanke­rület és a minisztérium támogatását kívánta megnyerni. Már 1905-ben olyan iskolaszolgát (pedellust) alkalmaztak, aki munkáját főállás­ban végezte, és aki ezért évi fizetést (400 K), ingyen lakást (az intézetben) és fűtést kapott. Dr. Gréb Gyula Az első „hivatásos" pedellus Sipka János volt. 328 - 1907-ben rendszeressé tették a játék­délutánt (heti 2 óra), majd 1909-ben, mint már említettük, okleveles tornatanítót alkalmaztak. Emelték az énektanító (Bolla) tiszteletdíját (190 K/hó) és az igazgató (Szabó) pótlékát (200 K/hó). Rendszeresen fizették a tanárok ötödéves korpótlékát. Az iskola és az otthon (szülői ház, szállásadók) nevelő munkájának a színvonalasabbá, eredmé­nyesebbé tétele érdekében az iskola fegyelmi szabályzatát kinyomtatták és minden érdekelt kezébe adták. Ez a nagyon is példamutató és korszerű pedagógiai eljárás valójában mind a mai napig nem vált országos gyakorlattá a magyar közoktatásban. (A szabályzatot a mellékletben közreadjuk.) Ebben az évtizedben a tantestület kiemelkedően, következetesen végezte munkáját, amely­nek jelei a gyakorlatban is megmutatkoztak. A tanári kar tagjai kiválóan képzett pedagógusok, akik közül Szabó, Bolla, Strompf másfél-két évtizedes gyakorlattal rendelkező, pályájuk delelő­jén álló tanárok, akiket nagyszerűen egészítettek ki a „fiatalok", a szintén ragyogó képességű, nagy tudású s később művészi adottságokat is felmutató Osváth és a tudományos ambíciójú Gréb. Kemény, önálló karakter mindegyik, akik az iskola autonómiáján őrködtek, akik munká­juk elé magas követelményt állítottak és belső életükbe nem nagyon engedtek beleszólást. Ami­kor egy ízben a GB egyik tagja felelősségre vonta Bollát, hogy télen miért nem járnak a diákok testületileg az istentiszteletre, akkor az igazgató válaszában a következőket mondta: az algimná­zium a szegények iskolája, télen, a hideg időben a „...nagyrészt hiányosan öltözött tanulóinkat ..." nem kötelezheti, mert számára a diákok egészségének a megóvása előbbre való. Amikor 1911-ben a tankerületi főigazgató és a minisztériumi tornafelügyelő látogatást tett az iskolában, a jegyzőkönyvbe nem véletlenül fogalmazták meg véleményüket, mely szerint a tanulmányi ered­mények iránt kifejezett elismeréssel voltak. 329 283

Next

/
Oldalképek
Tartalom