Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)
Detre János: A Pest megyei evangélikus iskolák története
A PEST MEGYEI EVANGÉLIKUS ISKOLÁK MŰKÖDÉSÉT MEGHATÁROZÓ SZABÁLYZAT ÉS UTASÍTÁS Mária Terézia iskolai szakértői az elemi iskolák egységesebb rendjének kialakításáért fáradoztak. Az evangélikus egyházban azonban továbbra is folyt az autonómia megtartásáért a küzdelem. Ez nemcsak a. gyülekezetekben folyó életre, hanem az iskolai munkára is kiható védekezésként történt. Ennek az autonómia megtartásáért vívott csatának dokumentumaként vehetjük kézbe az 1767-ben megfogalmazott és a tanítók között körözött Szabályzatot, mely jelezte az evangélikus iskolák önállóságát minden külső szabályozástól. Az első olyan ismert rendelkezés az a Szabályzat, mely az iskolákban folyó tanítási módszerrel is foglalkozott, Schmid János aszódi esperes készítette Methodika volt. Azt a tanítókkal lemásoltatta és betartását az iskolalátogatások alkalmával ellenőrizte is. Ez 1742-ben volt. 1767-ben az Esperességben szükségét látták olyan irat megszerkesztésének, amely a rektor személyére, hivatalára nézve ad iránymutatást. El is készült „A rektorság szabályzata", amely egyrészt tükörként szolgált minden rektor számára, hogy lemérje saját helyzetét, munkáját, hivatalát. Másrészt az iskolát meglátogató dékán is kézhez kapott egy olyan dokumentumot, amellyel lemérhette a látogatáskor a rektor munkáját és hivatalát. Az irat latin nyelven készült el. Áttekinthetőség szempontjából pontokba szedték a feladatokat, elvárásokat, kötelességeket a tanító oldaláról is, az egyházközség oldaláról is. A dokumentum első pontjai az alapkérdéseket vetik fel. Azzal foglalkoznak, hogy az egyházközségekben a templom mellett mindenütt iskola is van. Az iskolának az istentisztelet helye mellett úgy kell működnie, mint a fiatalok nevelő helyének. Az iskolában a tanító úgy látja el hivatalát, mint ahogyan a lelkész látja el hivatalát a templomi szolgálatokban. Mivel ez a két hivatal az egyházközségben alapvető szolgálat, ezért becsülje meg mindkét munkát az egyházközség. Jelezze a megbecsülést elsősorban a jövedelem terén. A jövedelem és az elvégzett munka összetartozik. Ezért a tanító sohasem tegyen a lelkésznél olyan lépéseket, amely a lelkész „megvesztegetését" mutatná, mert az súlyos vád lenne a tanítón. Az egyházközség felelős vezetőinek tiszte a tanító személyének kiválasztása. „Az iskola vezetésére a külsőség alapján ne hívjanak meg senkit" - olvassuk az iratban. A tanító megbízatása sokkal alaposabb megismerést igényel. Az alapkövetelmény: éljen hívő életet a tanító. Ez azért fontos, mert a tanító az iskolai munka mellett a kántori tisztet is betöltötte. A szabályzat ezért ajánlja az egyház vezetőinek, hogy az egyházközség „egyházias eredetű idegent" hívjon meg tanítónak. A korábbi szolgálati helyén a gyülekezetben érdeklődjenek arról, mennyiben fáradozott meghívandó tanítójuk az egyházáért, élt-e az úrvacsorával és nem vált-e erkölcsi életével méltatlanná arra, hogy az oltárról magához vegye Krisztust? A lelkészi és a tanítói hivatalt az egyházközség mint két tanítói szolgálatot tekintette az 1760-as években. A kialakult rend alapján azonban az iskola tanítójának a felettese minden esetben a lelkész volt. Ezt a tanítónak tudomásul kellett vennie. Erre kötelezte az is, hogy őt az egyházközség kimondottan a tanítói állásra hívta meg, tehát alkalmazott tisztviselője az egyházközségnek. A fizetését is ennek megfelelően állapították meg. Más oldalról a szabályzat a lelkésztől azt várta el, hogy a helyi tanító pásztoraként viselkedjék a tanítóval szemben. A tanító megbecsülése az egyházközségben is, a tanítványok előtt is, nagyban függött attól, hogy milyen megbecsülésben, védelemben részesítette a lelkész a tanítót akár társaságban, akár négyszemközt. Az iskolában folyó munkát a tanító irányította. Amikor az irat megállapította, hogy „a tanító az iskolában a gyermekekért végzi minden munkáját", bepillantást nyerhetünk az ott folyó összetett műhelymunkába. A tanítón múlott, hogy mennyire haladtak előre a gyermekek az olvasásban, az emberségben, a keresztyén hitben és egyéb viselkedésben. „Az iskola ugyanis a hit műhelye, hogy a nép szép öregkort érhessen meg. Ezért a gyermekek az iskolában olyanok, 27
