Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)

Asztalos István: Az aszódi evangélikus középiskola

telmében 1900-ban az iskola tanárait felvették a középiskolai nyugdíjintézetbe. Egy év múlva a közoktatási miniszter Dr. Fináczy Ernőt küldte ki Aszódra, ahol is megkezdődtek a tárgyalások az államsegélyi szerződés megkötésére. Erre 1901. október 12-én került sor, amikor is a miniszteri kiküldött mellett a GB részéről b. Podmaniczky Géza, Moravcsik Mihály, b. Podmaniczky Gyula, Bencsok János, Paraszkay János, Krenkó József, Majoros Mihály, Bolla Lajos és Strompf László vettek részt a tárgyaláson. Az autonómia megtartásának a kihangsúlyozásával megkötötték a szerződést, amelynek értelmében évi 12000 К államsegélyt kapna Aszód (ekkor az évi költségvetés: kiadás 24 483 K, fedezet 12 483 К + államsegély!).

304 E szerződés megkötésével az algimnázium helyzete teljesen megszilárdult. Az eddigi kétkedők is egyre nagyobb bizalommal viseltettek az intézménnyel szemben. Nagy feltűnést és egyben elismerést jelentett, amikor Deutsch Fülöp aszódi izraelita kereskedő végrendeletében 400 koronát hagyott az iskolára. Pénzügyileg annyira jól álltak, hogy 1902-ben b. Podmaniczky Ilona leszármazóitól megvásárolták a vásárjognak még a családnál maradt 1/4 részét 6800 koronáért (amiből az eladók 400 koronát elengedtek!), és így a vásár teljes bevétele az iskola pénztárába folyt. Az évi bérlet ezekben az években 2000 К volt. 1904-ben kapta meg Aszód a negyedik országos vásárnap (József nap utáni hét péntekén) megtartásának a jogát. 1904-ben a rendes tanárokat rangfokozatba tették. Most már az aszódi tanári állás sem volt megvetendő, sőt éppenséggel megtisztelő. Ilyen viszonyok és körülmények mellett az iskola belső életének a színvonala is folyamatosan emelkedett.

305 Az iskola belső életére természetesen kihatott a bizonytalanság. Különösen azt sínylette meg, hogy az 1880-as évek közepétől - az állandó tantestület felbomlását követően - a tanárok szinte évenként váltogatták egymást. Amíg pl. az 1884/85-ös tanévben mind a négy tanár (Micsinay, Sramkó, Csengey, Sárkány) okleveles tanár volt, addig 1886 után - az öt tanár közül nem egyszer - csak az igazgató rendelkezett tanári diplomával. Bár az évkönyvekből a zavarmentes oktatás tükröződik, azért aki valaha is tagja volt egy tantestületnek, az tudja, hogy milyen káros a nevelőoktató-képző munkában az évenkénti tanárváltás. Mindazonáltal a GB is nagyon vigyázott a színvonal megőrzésére, hiszen az iskola jó híre biztosíthatta csak a diákok és szülők érdeklődését. Ezért megkövetelték, hogy minden jó kezdeményezés (pl. önképzőkör) folytatódjék, ösztöndíjak szervezésével, alapításával igyekeztek a tanulói ambíciót serkenteni. Részletesen ismertettük az 1875-ben megtartott első Petőfi-ünnepséget, amelyet Moravcsik Mihály javaslatára éves hagyománnyá tettek. Ezeken az éves ünnepségeken adták át az 1875-ben alapított Petőfi-ösztöndíjat azoknak a tanulóknak, akik a magyar fogalmazásban, irodalmi próbálkozásban kitüntették magukat. Az 1879/80-as tanévben - az évkönyvek szerint - ez így zajlott le: „Az évenként tartani szokott Petőfi-ünnepély nagyszámú s díszes közönség jelenlétében az e célra földíszített Petőfi teremben (jobbra az első terem!), május 30-kán a délutáni órákban tartatott meg. Ez ünnepély fő tárgyát képezte a Petőfi emlékére és nevére alapított ösztöndíj nyertes zárdolgozatok felolvasása." 306 - A 19 pályázó közül egyébként Adler Adolf és Sperling Béla IV. o. tanulók nyerték el a díjat „Aszódi majális" című dolgozatukkal. Az iskolának ezen évfordulós Petőfi-ünnepsége az 1892/93-as tanévtől a Petőfi-kör által szervezett ünnepség lett „csupán", mivel a fő iskolai ünnepség áttolódott az 1848-as forradalom március 15-i megemlékezésére. Egyébként az iskolai ünnepek sorába az 1891/92-es tanévben I. Ferenc József koronázásának 25. évfordulóján vették fel az ezt követően rendszeresen megtartott koronázási emlékünnepet. - „A koronázás 25-ik évfordulója napján az ifjúság, a tanárok vezetése mellett, valláskülönbség nélkül jelen volt a róm. kath., ág. ev. templomokban és az izr. imaházban tartott ünnepélyes istentiszteleteken s így adott kifejezést felséges királyunk iránti szeretetteljes hódolatának, kért áldást szeretett hazánkra s a legjobb uralkodóra."

307 Az evangélikusok ugyancsak a templomban emlékeztek évente a reformáció ünnepére. Minden jelesebb, országos esemény268