Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)
Detre János: A Pest megyei evangélikus iskolák története
adványában. Ugyanitt arra is rámutatott Korén tanár úr, hogy „hitvallás és nyelvkülönbség nélkül küldték ide a szülők magzataikat, mint olyan helyre, hol három nyelv: magyar, német és tót szinte egyaránt járatos." Az ácsai latin iskola 1798-ig maradt fenn. Azután „sorvadt" el, amikor Aszódon külön vált az elemi iskola a latin iskolától nemcsak helyileg, hanem egy másik tanító irányítása alatt. A fokozatos megerősödés révén fejlődő aszódi nagyobb iskolának nem volt szüksége arra, hogy az ácsai iskola tehermentesítse. Az aszódi iskola fejlődésének az lett az eredménye, hogy megszervezték a teljes latin iskolát. Addig, amíg ez nem volt lehetséges, a tanulók Ácsán végezték el a grammatikai osztályt, s ezután folytatták tanulmányaikat Aszódon, hogy elvégezzék a syntaxist. Véglegesen akkor vált az ácsai latin iskola elemivé, amikor 1798-ban Chovan Sámuel eljött Ácsáról. AZ OKTATÁSÜGY MÁRIA TERÉZIA URALKODÁSA IDEJÉN A 18. század közepén Mária Terézia a felvilágosult abszolutizmus kormányzási módszereivel irányította a sokszínű monarchiát. Uralkodásának 40 esztendeje (1740-1780) alatt, különösen az 1760-as évektől kezdődően érvényesült egyre erőteljesebben a felvilágosodás szelleme. Az iskoláktól elsősorban hasznos állampolgárok nevelését várta el. S miután a polgári társadalom kialakulása felé mutatott a felvilágosult abszolutizmus célkitűzése, ezért az iskolák feladatai közé sorolták azt az igényt, hogy egyre szélesebb körben terjedjen el az alapműveltség. S ez alól az alsóbb néprétegek se legyenek kivételek. így nyíljék majd lehetőség a kereskedelem és az ipar fejlődésére is, de a mezőgazdaságban alkalmazható új művelési módszerek is meghonosíthatóbbá válhatnak. Mária Terézia nevelési ideológusai azt tervezték, hogy a hasznos állampolgárrá nevelő iskolák elsősorban a szélesebb bázisra épülő népiskolák lehetnek. A közoktatás megszervezése lett az egyik fontos feladat a birodalom minden országában és tartományában. így került sor a királynő 1769- november 9-én kiadott utasítására, amellyel a kancelláriát utasította a magyarországi népoktatás korszerűsítésének alapmunkálataira. így történt az a statisztikai felmérés, melynek kérdéseit 1770-ben küldték szét az országban. A Helytartótanács készítette a felmérő lapot, mely 6 kérdést tartalmazott. 1. Mely helyen ki az iskolamester? 2. Hány és milyen vallású tanítványt találni az iskolában? 3. Mit és milyen módszerrel tanít? 4. Honnan és mennyi jövedelme van? 5. Miként gondolja az iskolamester tevékenységének megjobbítását? 6. Mikortól létezik iskolamester ott? A kérdésekre adott válaszok némi képet nyújtanak az 1770-es évek iskolájáról. így tudjuk az Aszódon adott válaszokból, hogy Aszód „városában működik az ágostai hitvallású Kádassy János iskolamester, mindkét nembeli gyerekeket szolgálván." 60 evangélikus gyereket tanított. „Tanítja a latin nyelv elemeit a Syntaxissal bezárólag, történelmet, földrajzot, arithmetikát (ezen belül a hatványozást, gyökvonást és ezek gyakorlati alkalmazását) és vallástant." A rektor évi jövedelme 50 forint pénzösszeg, valamint 26 köböl gabona, 8 méter posztó, és ismeretlen mennyiségű széna. A tanítási módszereivel elégedett volt a tanító, arra nem tudott válaszolni, mikori eredetű az iskola. Az aszódi egyházközségben pedig már 1693 óta folyamatosan működtek tanítók az iskolában. Az első iskolaház általunk ismeretlen helyen állt, csak feltételezni tudjuk, milyen beosztású épü24
