Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)
Asztalos István: Az aszódi evangélikus középiskola
A szülők foglalkozása a három év adatai alapján így alakult: birtokos nemes 9% tiszttartó, ispán, kasznár 9% értelmiségi (lelkész, tanító) 13% kereskedő 16% iparos 47% nincs megjelölve 6% Tehát a diákok túlnyomó többsége az aszódi iparosok és kereskedők gyermekeiből rekrutálódott. Pedig ezekben az években is kiváló oktatók tanítottak az iskolában. Sőt! Bármennyire hihetetlen - a Helytartótanács mindenféle követelése és Mikulás aknamunkája ellenére - még mindig gimnaziális jellegű a nagyobb oskola. Nevében is csak kis módosulás történt: 1856/57-ben nagyobb magántanoda; 1857/58-ban nyelvészeti oskola; 1858/59-ben nyelvészeti magán-oskola. Mocskonyi az 1856/57-es tanévben még mindent (tehát görögöt is) tanított, csupán az utolsó két tanévben hagyták el a „hellén" nyelv tanítását. Persze az is lehetséges, hogy sem Galli Tóbiás, sem Bogsch János, sem Miklóssy nem rendelkezett e tárgy tanításának az ismeretével. Belső változást továbbá az jelentett, hogy az osztályok elnevezése 1857/58-ban módosult. Három évfolyamba sorolták a diákokat: IV. elemi, I. és II. gimnázium. A következő tanévben így módosult: előkészülő, I. és II. gimnázium. Az át- és besorolás az egyes tanulók felkészültsége alapján, tehát egyedileg történt. Korén távozásával az aszódi nyelvtani iskolával szembeni bizalom rendült meg, hanyatlása inkább zuhanáshoz hasonlít, ami azután az iskola működésének ideiglenes felfüggesztéséhez, illetve átalakításához vezetett. Az 1859/60. évben felső elemi fitanodának nevezik, a diákokat, akik mind a tizennégyen aszódiak, a III. és IV. osztályokba sorolják. Nyilvánvalóan a kisiskolából a legjobbak és az olvasás-írás elemeinél többet tanulni vágyók kerültek ide. Hasonló a helyzet - mármint az osztálybesorolást illetően - a következő tanévben is azzal a különbséggel, hogy felső elemi vegyes tanodának nevezik, tehát leányok is tanultak ebben az iskolában. Az utolsó tanévben a tanulókat I-IV. osztályba sorolta tanítójuk. Tanév 1859/60 Életkor év 10-12 Vallás ev. r. k. izr. 14 Nemek szerint fiú leány 14 Lakóhely helyi vidéki 14 1860/61 9-13 33 1 24 10 33 1 1861/62 9-13 31 3 30 4 32 2 Az oktatott tárgyakban alapvető változás, hogy megszűnt a latin nyelv tanítása, további módosulás: történelem kifejezetten a reformáció történetére korlátozódott, nem jelölték tárgyként az 1850/51-től külön említett mértani (tértan, mértani vázlattan), valamint a természettan leszűkült a növény- és állatvilág megismerésére. Sajnos arra vonatkozóan nincsenek ismereteink, hogy milyen tankönyveket használtak, az egyes tudományokat milyen mélységben tanították-tanulták. Az osztályozásban viszont az 1855/56-os tanévtől használatos 1-5-ig terjedő fokozatokat használták. Kivételt képez az 1857/58-as esztendő, amikor is Bogsch János 1-6 fokozatot használt. Természetesen ezekben az években is külön minősítették a tanulók erkölcsét, figyelmét és szorgalmát. Ezeknek az értékelésére a bevezetés évétől (1855/56) a következő megoldásokat alkalmazták: az 1856/57-es és az 1857/58-as tanévben az erkölcs értékelésekor mindenkiről ezt írták: teljesen megfelelő; a figyelem és szorgalom minősítésére az 1-5 fokozatú számértékelést alkalmazták (Bogsch az 1857/58-as tanévben a figyelmet nem minősítette). Az elkövetkező négy évben Miklóssy szöveges értékelést alkalmazott, egy-egy találó meghatározással minősítette diákjait. Ezek: - erkölcs - példás, jó, szelíd, csöndes, pajkos, csintalan, tűrhető, könnyelmű; 239
