Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)

Asztalos István: Az aszódi evangélikus középiskola

mekeket tiltsa ki az iskolából és ha a parancsolatnak rögtön nem engedelmeskednének, ő kénytelen leend más eszközökhöz folyamodni. És nem indult meg érzéketlen szíve azon a látványon, midőn a sze­gény tanuló gyermekek mint anyjuk szárnyai alól szétfutott csirkék jajgatva tébolyogtak az utcákon, míg jólelkű tanának által szülői házakhoz széjjel nem küldöztethettek. A gonosz akkor érzette csak legna­gyobb örömét, midőn látta eltöröltetni azon iskolát, melynek megbuktatásán évek óta működött, s melyet ő mint aszódi pap sem meg nem látogatott, sem az évi vizsgákon soha meg nem jelent, és melynek álla­potáról csak annyit tudott, hogy abban általa ártatlanul élet halálra gyűlölt s üldözött, de ellenben szép ér­demeinél fogva az egész vidék előtt nagy becsben álló Korén István tanított..." 202 Bár az egyházkerület és az esperesség elismerte a gimnnázium folytonosságát, a kormány 1854-ben előbb magán-gimnáziumnak nevezte, majd 1854. szeptember 27-én megfosztotta gim­náziumi jellegétől. (A latin és a görög nyelvet az iskola épületén kívül (!) lehetett tanítani. Ettől az időtől kezdve a klasszikus nyelveket a tanárok lakásukon tanították.) Ugyanakkor azonban kijelentették, hogy kellő felszerelés mellett visszaállítható a gimnázium. A Podmaniczkyak erőfeszítései, az iskolát pártoló helyi erők is kevésnek bizonyultak egyelőre a tanoda megmentésére. S amikor 1855. április 9-én a megyei hatóságok hatalmi szóval Mikulás Dániel Edvárdot megerősítették papi székében, ugyanezen a napon kérte a presbitériumot Ko­ren, hogy részére az aszódi működéséről a bizonyítványt adják ki. A távozás gondolata tehát már ekkor megfogalmazódott benne, aztán az 1855. szeptember 19-i első, majd az 1856. október 14-én másodszor megismételt szarvasi meghívás döntésre kényszerítette. A szarvasi meghívás szövegét eredetiben adjuk közre: „Tót-Komlós 1855-ik Sept. hó 24. Tekintetes Tanár Úr! E folyó év Sept. hava 18., 19-én Tőt-Komlóson tartatott egyházmegyei közgyűlés alkalmával az egyhá­zak szavazata többségénél fogva 700 pengő ft évi fizetés mellett rendes tanárul lőn a szarvasi főtanodába mégválasztva. Midőn ezen választást hivatalos állásomnál fogva teljes örömmel jelentem, egyszersmind az ezen ügyre vo­natkozó rögtöni határozott válaszát is elvárva, az Úr Isten legjobb áldásainak forró óhajtása mellett vagyok Tekintetes Tanár Úrnak alázatos szolgája Horváth Sámuel tót-komlósi ev. 1. pásztor békési ev. esperes" 203 Szülőföldjéhez, az aszódi iskolához való kötődése nehéz választás elé állította Korent. Tétovázá­sát egy levélből ismerjük meg legjobban: „Koreny nem tudja - mert én azt mondám neki miszerint tudtomra esett, hogy az esperesség kész egy évig várakozni reá és tanszékét ideiglenesen betölte­ni - nem tudja mondom mit míveljen, ha igaz az én hírem, melyet közlöttem vele, mert ő nagyon meg van gyökerezve Aszódon, de ha az Esperesség annyi méltánylattal viseltetik iránta, egy év le­folyta után még is kész bármely áldozattal is a bizalomnak eleget tenni. - Ha a dologban van való, tessék őtet értesíteni. - Egyszersmind bátor vagyok Nagytiszteletű Urat figyelmeztetni Koreny se­gédjére, Mocskonyi Gusztáv Úrra, kiről biztosíthatom, hogy mint rendkívüli tanár igen betöltené helyét Szarvason, ő nagyon igénytelen és nem tolakodó ember, de többnyire ilyeneknél vannak elrejtve a kincsek. Jó lenne adandó alkalommal ezt megnyerni a szarvasi iskolának." 204 A kilátástalanság aztán a második felkérő levél után elhatározásra késztette Korent és elfogadta a szarvasi meghívást, egyben lemondta aszódi állását. Bár még ekkor is nyitva hagyott egy kiska­put. Ugyanis 1856. november 4-én „Haszonbéri s illetőleg ideiglenes Örökbevalló szerződés"-t kötött Royko Lajossal, mely szerint aszódi házát (a mai Kossuth Lajos u. 5. sz. alatt állt, anyósától özv. Neumann Frigyesnétől örökölték) „minden hozzátartozóval", továbbá a „Manyik hegyen lé­vő szérűskertjét" örök áron eladta 1000 pengő forintért azzal a feltétellel, hogy a szerződés csak két év elteltével lép teljes jogerőre, addig Korén István fenntartja azt a jogát, mely szerint ha neta­235

Next

/
Oldalképek
Tartalom