Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)

Asztalos István: Az aszódi evangélikus középiskola

A tanítás folyamatát Koren a következőképpen végezte: „A tanulók minden studiumjait, kivévén a nyomtatottakat, otthon írják, a tanító az oskolában csak a leczkéket kihallgatja és magyarázza, vagy a stylust és fordításokat jobbítja, ami két szobában történik. - Nyolczad fél órakor mindnyájan összegyülekeznek. Fél óráig tart a leczkéztetés arra rendelt körül-belül 20 examinátor által. Akik examinálni még nem képesek, nyolcztól fogva a tanító bejöveteléig, az az egy negyed óráig a legkisebbeket deákul, németül s magyarul olvasni tanítják. A tanítónak első munkája az oskolában kit-kit névszerint kihívni s az examinátorát miként tette légyen a kötelességeit megkérdezni. Annak ki csak középszerűen járt a dolgában, egy nullát, ki sehogy sem, kettőt, vagy hármat is feljegyezni. Minden nulláért, melyek szerdán és szombaton összeadatnak, kéntelen az összeszámítás napján egy formulát büntetésül írni. Kinek fél hét alatt öt nullája volt, nem ebédel, ha épen két annyira szaporodott, egy hétig nem szabad játszania és a játszók közé mennie. Míg másod és harmad évűek leczkéznek, az utolsó két évűek syntactico periodologica, vagy prosidice resorválnak, vagy Corneliust, Ovidiust, Phaedrust fordítgatnak. Mikor megint ezeket leczkézteti és tanítja a tanító, Grammatisták és Donatisták egy Syntaxista jelenlétében etymologice resolválnak. Úgy van a dolog a stylus jobbításával is."

171 Korén a ránehezedő nagy feladatokat ügyesen megosztotta tanítványaival. A curatores studiorum (tanulmányi felügyelők) és a correctores purorom (tisztázatok javítói) az idősebb, felsőbb osztályokból kikerült diákok nagy segítséget jelentettek a tanárnak. Azonban ez nem csak segítség volt, hanem az önállóságra nevelés egyik nagyon jó formája, amit Korén tudatosan alkalmazott. Ma szinte hihetetlen az a munka, amit Korén István az aszódi iskolában naponta végzett. A három tagozaton öt (hat) osztályban, 8-10 tantárgy tananyagát tanítani úgy, hogy csak három tantárgyhoz vannak tankönyvek, a többiekhez neki kell jegyzeteket készíteni. Az írásbeli feladatokat naponta ellenőrizni és értékelni. Mindezt három nyelven! Gondját viselni az iskola 40-60 diákjának a tanórán kívül is. A problémákról rendszeresen tájékoztatja a szülőket. Akkor ugyanis még szülői értekezlet nem volt, és a gyeronekek gondviselőjével legfeljebb a tanévnyitó és a tanévzáró vizsgán találkozott. A problémák - a gyermek iskolai előrehaladása, betegség, fegyelmi vétség stb. megbeszélésére csak egy lehetőség maradt: a levél. Természetesen a helyben lakók szüleivel és a szállásadókkal rendszeresen, személyesen találkozhatott. Fennmaradt levelezéséből

172 kitűnik, hogy évente több tucat levelet váltott diákjainak szüleivel, ami már önmagában jelentős megterhelést jelenthetett. Ezekben türelmes, a gyermekekért aggódó, testi és szellemi előrehaladásukért mindent megtevő pedagógus egyéniséget ismerhetünk meg. A szülők leveleiből a hála és köszönet sugárzik, ami egészen bizonyosan újabb és újabb erőt adhatott az elfáradó Korennek. Az iskolai feladatokon túl még egyházi szolgálatot is teljesítenie kellett, hiszen nemcsak Ikladon és Hévizgyörkön, hanem alkalmanként még Aszódon is kellett prédikálnia, a lelkészt helyettesítenie. Az egyre szaporodó családja ellátására pedig többletjövedelemre is szükség volt, ezért vállalta a zenetanítást, a francia nyelv oktatását. Végezetül említsük meg a gazdaságának (illetményföld, kertek, majd saját szőlő stb.) az irányítását is, hiszen tanári jövedelmének jelentős részét ez képezte. Úgy teljes a kép, ha még megemlítjük Korén István közszereplését is. Mind a Pest megyei esperességi, mind pedig az egyházkerületi üléseken, mint világi küldött rendszeresen részt vett. Csupán érdekességként említjük az 1842. július 12-i bányaegyház-kerületi ülést, ahol egyik világi küldött-társa Kossuth Lajos volt.

173 Embert roppantó, hatalmas feladat volt ennek a sok munkának a végzése. A visszaemlékezők mégsem az ideges, a fáradt, a feladatait elhanyagoló Korén tanár portréját rajzolták meg, hanem a nyugodt, kiegyensúlyozott, ám szigorú és szívósan dolgozó, tanítványait végtelen türelemmel és szeretettel nevelő, szinte eszményi pedagógus arcképét. Álljon itt egy levélrészlet az elmondottak illusztrálására, amelyet egyfajta pedagógiai ars poeticának is tekinthetünk. A levél 1840-ben íródott: 222