Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)
Asztalos István: Az aszódi evangélikus középiskola
zés után a nyelvtani (latin) iskolában ismerkedtek meg a tudományok alapjaival, vagy a felsőmagyarországi kollégiumok, líceumok valamelyikében (Pozsony, Eperjes, Késmárk stb.) iratkoztak be, ahol hosszú évek tanulása után akár a lelkészi képesítést is megszerezhették, de pedagógiai stúdiumokat nem végeztek. Akik még tovább szerették volna magukat képezni, és erre a célra pénzzel is rendelkeztek, azok külföldi egyetemeken (Wittenberg, Jéna, Halle stb.) is eltöltöttek 1-2 évet. A külföldi tanulmányutakat azonban időnként a bécsi kormánykörök akadályozták, volt időszak, amikor megszüntették, 1725-től csak engedélyezett útlevéllel mehettek külföldi egyetemekre a diákok. 92 Az aszódi evangélikus tanítók iskolai végzettsége Külföldi egyetemre is járt 2 fő 14% Kollégiumba, líceumba járt 5 fő 36% Ismeretlen iskolai végzettségű 7 fő 50% Az ismeretlen végzettségűek magas száma kicsit elrettentő, azonban ezt úgy tudjuk feloldani, ha megnézzük, hogy aszódi működésük után milyen pályára mentek. A 7 fő közül 3 lelkész, 1 intéző, 1 pedig rektor lett, és csak két személyről nem tudunk semmit. Mielőtt tehát az értékelésre rátérnénk , vizsgáljuk meg azt is, hogy aszódi tartózkodásuk után milyen pályán helyezkedtek el. Az evangélikus tanítók foglalkozása aszódi működésük után Lelkész 10 fő 71% Tanító, tanár 2 fő 14% Intéző 1 fő 7% Ismeretlen 1 fő 7% Miután a 14 tanító közül tizenháromról (93%) ismereteink vannak, nyugodtan levonhatunk bizonyos következtetéséket: 1. A XVIII. század első felében Aszódon működő evangélikus tanítók legkevesebb, mint 71%-a (lelkész képesítésűek) Magyarországon a legmagasabb iskolai végzettséggel rendelkeztek, sőt közülük kettő a wittenbergi egyetemet is megjárta. 2. Fenti állításunkat ki kell egészíteni azzal, hogy a másik csoportból (29%) elképzelhető olyan személy, aki rendelkezett ilyen magas iskolai végzettséggel, csak éppen nem szentelték pappá, mivel más pályát választott. Mindezekből le kell vonni azt a következtetést, mely szerint az aszódi evangélikus iskolában magasan képzett, a latin nyelvet, de más, a nyelvtani iskolákban oktatott tudományokat is alaposan ismerő tanítók voltak. Természetesen az ilyen magasan képzett embereknek a nyelvtani iskolával kezdetben egy fedél alatt lévő elemi iskolában tanítóskodni nem lehetett életcél. Szinte majdnem mindegyik arra vágyott és törekedett, hogy valamelyik lelkészi állást megpályázza és elnyerje. Az aszódi iskolában való munkálkodást átmenetnek tekintették ezek a jelentős többségükben fiatal oktatók. Mindez nem helyi, hanem országos jelenség: „Protestáns felfogás szerint a tanítóság, tanárság nem cél volt, hanem csak átmeneti állomás a feljebbemelkedéshez: a papsághoz." 93 Ezt bizonyítják az eddigiek, továbbá az alábbi táblázat is: Az aszódi evangélikus tanítók működési ideje 2-5 évig tanított Aszódon 10 fő 72% 6-10 évig tanított Aszódon 2 fő 14% 11-20 évig tanított Aszódon 1 fő 7% 20 évnél többet tanított Aszódon 1 fő 7% 94 183
