Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)

Asztalos István: Az aszódi evangélikus középiskola

hosszú életpályáján oly sok minden történt vele, oly sok mindent (jót!) cselekedett az egész ország nyilvánossága előtt, hogy méltán sorolható a XIX. századi magyar köztörténet nagy alakjai sorába. Podmaniczky Frigyes báró akkor állt Aszód és az evangélikus iskola mellé, amikor a legnagyobb szükség volt az ő tekintélyére, támogatására. Öccse, Ármin (1825-1886), az ősi kastély utolsó ura mentette meg Aszód középiskoláját az enyészettől, ezért méltán adta az ő életét bemutató tanulmányának a szerző, Dr. Oravecz Ödön ezt a címet: Iskolánk legnagyobb jótevője.

65 Igazi patrónusa volt aszódi jobbágyainak, szívesen adakozott a tudomány, a kultúra, a különböző egyesületek megsegítésére. Kedvelt személyisége a környékbeli úri társaságnak, ezért is választották meg váci főszolgabírónak, majd 1864-ben országgyűlési képviselőnek. A korteskedéssel és a nagyúri életvitellel (külön házi cigányzenekara volt id. Berkes Béla vezetésével) járó kiadások azonban megrendítették anyagi helyzetét. A nyílt csődtől sógora és rokonsága mentette meg, a Podmaniczkyak ősi kastélyát azonban el kellett adnia. A családnak néhány, Aszódon maradt tagja a „zöld kastélyban" húzta meg magát, ám ők már sem Aszód, sem a középiskola életében nem játszottak döntő, meghatározó szerepet. Podmaniczky Ármin báró első feleségétől, gróf Keglevich Emmától született gyermekei közül Gyula báró (1855-1920) érdemel említést, aki jeles lótenyésztő hírében állt, e témában több szakmunkája ismert. Hosszú ideig állt az aszódi evangélikus egyház és a gimnáziumot vezető testület, a GB élén. Fia, Tibor báró (1884-1860), aki neves orvos, számos szakmunka szerzője volt, apja halála után a „zöld kastély"-t gróf Széchenyi Gyulának adta el. Ekkor, kétszázöt éves tartózkodás után az utolsó Podmaniczky is elhagyta Aszódot. Ármin báró második felesége, Egyessy-Halmi Etelka szülte Pál bárót (1885-1949), aki hazai és külföldi egyetemek után felszentelt lelkész, egyetemi tanár, köz- és szakíróként méltó örököse lett e nagyhírű családnak. Az aszódi Podmaniczkyak jelentősége nemcsak Aszód, Pest megye, az evangélikus egyház, hanem hazánk történetében is vitathatatlan. Egyik történészünk a család XVIII. században élt tagjait az Orczyak, a Rádayak, a Prónayak mellett a haladó nemesség előnemzedékének nevezte.

66 Aztán a reformkor nagyjai, majd a kiegyezés utáni Magyarország vezetői között is megtaláljuk a család több jeles képviselőjét. Az országos nagypolitika résztvevői mellett azonban mindig, minden korban megtalálhatjuk a család valamennyi tagját, aki Aszód város, a helyi evangélikus egyház és annak híres iskolája érdekében szorgoskodott, segített, bátorított, támogatott, hozott áldozatot.

67 Báró Podmaniczky Géza 172