Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)
Asztalos István: Az aszódi evangélikus középiskola
pandúroknak szolgált őrtanyául; - a baloldalon lévő pedig - melyre mindig bizonyos félelmes rettegéstől áthatottan pillantánk - tömlöczül használtatott. Éjjeli őrünk egy, még az utolsó török háborúban résztvett Balázs nevezetű vén katona volt... Vásár alkalmával az urasági hajdúk közül hárman rendeltettek Balázs uram mellé, akik azután kék gatyát, zöld rövid dolmányt, czímeres báránybőrsüveget s pantalléros kardot öltve és banganétos puskát ragadva, képezték négyen a vásári uradalmi őrséget. Jaj volt annak a csint elkövetett czigánynak vagy csavargónak, aki Blázy bíró uram auguri ítélete nyomán Balázs hajdú s társai körme közé, helyesebben mondva, mogyorópálczái alá jutott. Az ítéletet az itt említett segédeszközök felhasználásával legott a végrehajtás követte, - a kastély előtt elterülő akáczfasor alatt elhelyezett lóczán; ... A sokadalmak alkalmával édesanyánktól mindegyikünk kapott néhány húszast, ... Vásárlásaink közben leginkább a Gödöllőről megjelent jó hírben álló mézeskalácsosok, az olajos kendőt áruló boltosok s a pipák s bicskák eladásával foglalkozó tűs (amint akkor elneveztük) lett felkeresve s igénybe véve. Különben e kis vásár szép képét nyujtá az Aszódon letelepített ipar s kereskedelem fejlődésének, s ha amaz akkor létezett viszonyokat emlékembe vissza varázslom, méltán állíthatom, hogy az édesatyánk vetette mag kikelt, még pedig dúsan s bokrosán, amint mondani szokás. E kis városkában a kereskedelem s ipar mindennemű s fajú tényezői valának feltalálhatók, olyan is, amely most, a már sokkal fejlettebb viszonyok között a Galga völgyében nem létezik többé." 48 Nagyon fontos és jellemző adat, mely szerint a város lakói szinte három nyelven beszéltek. A felső-magyarországi eredetű, evangélikus vallású parasztság szlovák anyanyelvét megőrizte. Az elemi iskolában is tanították, az evangélikus istentiszteletek jelentős többsége szlovák nyelven hangzott el. A német anyanyelvű iparosok és kereskedők egy része evangélikus, más része izraelita. Az evangélikusok ragaszkodtak anyanyelvükhöz, ezért német istentiszteletet, valamint a német nyelv iskolai tanítását is kérték, sőt követelték. Ugyanakkor éppen az iparos és kereskedő réteg az, amelyik megélhetési körülményeihez alkalmazkodva megtanulta a magyar nyelvet, egy-két nemzedék múlásával már magyarnak vallotta magát. A városban kezdettől fogva éltek római katolikusok, jelentős többségükben magyar nemzetiségűek, akiknek a száma a legdinamikusabban szaporodott. Ez a „három nyelvűség" még az 1840. évi nyelvtörvény után is békésen megfért egymás mellett. 49 A városban a három nemzetiségnek a nyelvét nemcsak megtűrték, hanem az iskolában azt oktatták is. Az evangélikus egyház pl. csak olyan papot és kántortanítót alkalmazott, akik mindhárom nyelvben járatosak voltak. „Megkívánja Öntől egyházunk ... a gyermekeknek magyar, tót és német nyelveni lelkiismeretes tanítását oly módon, hogy kivétel nélkül minden gyermek e három nyelven egyforma buzgósággal taníttassék... " 50 Megjegyzendő, hogy a latin iskola tanárának mindezeken kívül a latin nyelvben is járatosnak kellett lennie. Aszód mezőváros virágzó fejlődése a XIX. század közepén megtorpant. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc dicső napjai után az önkényuralom másfél évtizede általában visszavetette az ország gazdasági és szellemi fejlődését. S ez kimutatható e kis Galga menti város életében is. Az országot elözönlő olcsó osztrák és cseh gyáripari termékek a csizmadia és a szabó-szűcs céh fölött kongatták meg a vészharangot. A pangó gazdasági élet és a vásári kereskedés lanyhulása pedig a város kereskedőit a nagyobb városokba, így elsősorban Pestre (Budapestre) űzte, ahol nagyobb remény volt a nehéz idők átvészelésére. Mindezekkel egy időben hanyatlott le a várost támogató és segítő Podmaniczky-család ereje is. Az 1850-60-as években egymás után jutottak nehéz gazdasági helyzetbe a család Aszódon élt tagjai. Különösen Podmaniczky Ármin csődje (1869-1870) jelentett nagy csapást a családon kívül Aszódra is, hiszen a közkedvelt báró nemcsak az iparosoknak és kereskedőknek jelentett kedvező gazdasági lehetőséget, hanem támasza volt a helyi evangélikus egyháznak, ezen belül az iskoláknak is. Ez a stagnálás az 1850-es évek elejétől a lakosság szerkezetének az átrendeződéséhez vezetett. A fenti okok miatt csökkent a kereskedők s nem növekedett az iparosok száma, ugyanakkor a város szűk határában az 1850-es évek végén lefolytatott úrbérrendezés tovább növelte az elszegényedett napszámosok, alkalmi munkások, lumpen elemek tömegét. 165