Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)

Asztalos István: Az aszódi evangélikus középiskola

továbbá 1 szabados özvegy, 1 postamester, 1 ispán, 1 csizmadia és 1 szűcs létezett. Külön érdekessége ennek az iratnak, hogy 6 nagy szegénységben élő zsidót is megemlít.

38 Podmaniczky I. János ugyanis arra törekedett, hogy birtokközpontjában minél több iparos és kereskedő megtelepedjen. E helyi gazdaságpolitika eredményeként 1744-ben már 2 mészáros, 2 csizmadia, 2 kovács, 1 molnár, 1 szabó és 28 (!) zsidó (sörfőző, pálinkafőző, kereskedő, stb.) fizetett taxát.

39 Ez a szám 176l/62-ben 16 fő iparosra és 27 zsidóra módosult.

40 1768/69-ben pedig a következő a helyzet: 8 csizmadia, akik céhbe tömörültek (céhmester Gregus Mihály), 2 „vékony" szabó, 1 szűcs, 1 kalapos, 1 varga, 1 kocsmáros (a város kocsmáját bérelte), 1 mészáros, 2 kovács (egy a városé, egy az uraságé), 1 molnár létezett. A 26 zsidó között találunk 3 italmérőt, 3 pálinkafőzőt, 4 boltos kereskedőt.

41 Az 1770. évi urbáriumban ugyanakkor a két földesúrnak (P. II. János és P. Sándor) 56, illetve 58, tehát összesen 114 jobbágya és zsellére volt.

42 Az aszódi társadalom belső szerkezetét tekintve a település már nem falu, hanem városias jellegű. Ennek megfelelően az uraságok kérésére Mária Terézia 176l-ben három vásár megtartására (áldozócsütörtök, Szt. István és Szt. Márton napján) jogosító mezővárosi privilégiumot adott a településnek. A városi jogállás még több iparost és kereskedőt csábított a Galga bal parti teraszaira és a domboldalra kapaszkodó kis településbe. Az első magyarországi népszámlálás (1784-1787) adatai szerint ekkor Aszódon 1894 fő élt. A népességszámot tekintve ezzel a 20 Pest megyei mezőváros sorrendjében a 17. (18. Gödöllő, 19. Hajós, 20. Visegrád.) A polgárok számát (62 fő) tekintve viszont a 9-, és ha ezt az adatot a lakosság számához viszonyítjuk, akkor a 4., csupán Vác, Szentendre és Ráckeve előzte meg.

43 Ezekben az évtizedekben épült fel a Tabán nevű városrészen a római katolikusok kis barokk temploma (1750), építtették át Jung József építőmesterrel copf stílusúra a Podmaniczky-testvérek apjuk barokk rezidenciáját (1772), a századvégen pedig az U alakú kastély mellé egy újabb kastélyt is építtettek. Más helyen részletesen leírjuk, hogy miképpen épült fel az új evangélikus paplak és a schola latina. A város egyre szaporodó zsidó közössége zsinagógát emelt és külön (ma is létező) temetőbe temetkezett.

44 S bár a Pest-Kassa közötti útvonal postaállomását 1769-től Bagra helyezték, a város forgalma továbbra is jelentős maradt, ugyanis az uraságok a régi országutat folyamatosan (saját költségükön) gondozták. Erről a szépen és lendületesen fejlődő kisvárosról így írt lexikonában, 1796-ban a pozsonyi Korabinszky János: „Aszód, 4 mérföldre fekszik Pesttől egy fenséges és nagyon kellemes vidéken a Galia patak mellett s az országút mentén. A kastély elrendezése és az egész helységé is , mely báró Podmaniczky János és Sándor családjának birtoka, az utóbbi időben minden átutazó figyelmét felkeltette. Különösen a német kézművesek lendítették fel a helységet szorgalmuk és ügyességük segítségével. Néhány éve kapta meg a mezővárosi szabadságot, mely a lakosok és az épületek számát napról napra növeli. Épp nemrég létesítettek benne ismét egy utcát, melyet újtelepnek hívnak. Az urasági kastély, melyben két pavilon képezi a homlokzatot, melyek közül mindegyik egy legjobb ízléssel létesített termet foglal magában, állandóan szépítik s értékes bútorokkal, egy jelentős érem- és természettani gyűjteménnyel gazdagítják... A szőlőhegyeken, amelyre az udvarból lehet felmenni, egy jól épített Tusculanum van, ahol igen kellemes leülni. A levegő nagyon egészséges. A helységben kékre és zöldre festett magyar gyapjúból használható meleg bundákat készítenek. A gyártmányt főleg a pesti fiatalok és a katonák tették ismertté, akik többnyire e téli öltözékben láthatók mindenütt. A lakosok többségükben evangélikusok, az istentiszteletüket német és szlovák nyelven tartják. Néhány éve a katolikusoknak is van templomuk toronnyal és haranggal, ugyanúgy a zsidóknak is zsinagógájuk. Az itteni postaállomást áthelyezték Bagra."

45 Ez a lendületes városfejlődés a XIX. század első felében tovább folytatódott. Most már a szabók és a szúcsök is olyan nagy számban éltek a városban, hogy 1804-ben 19 fővel megalakították céhüket, sőt 1841-ben a kőművesek, ácsok, asztalosok, lakatosok, üvegesek, rézművesek is létrehozták az ún. „vegyes" céhüket.

46 Az 1828-as országos összeírás idején nemcsak a közvetlen kör163