Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)
Detre János: A Pest megyei evangélikus iskolák története
lást csak akkor tekintették üresnek, ha megérkezett a tanító halálhíre, vagy hosszabb hadifogság várt rá, bár akkor is visszavárták iskolájába. Sok falu iskolájában az épület is, a bútorzat is sok kárt szenvedett a front idején. Aszódon és Menden teljesen megsemmisült az iskola bútorzata és berendezése. Vagy kölcsönkérték, ha volt olyan intézmény, mely nélkülözni tudta a padokat, vagy a gyerekek otthonról hozott ülő- és íróbútorokon helyezkedtek el. így indult el Menden is a tanítás 1945 őszén. Az egyházközségek fontosnak tartották az iskolák működését, berendezési tárgyainak pótlását. Nagy áldozattal - némi állami segítséggel - elkészítették az iskolai bútorokat, kijavították a háború okozta sebeket és a hiányzó tanítókat is pótolni igyekeztek. Az első olyan állami intézkedés, mely a népiskolát érintette, a miniszterelnök 1945. augusztus 18-án közzétett rendelete volt. Ez intézkedett a VI. és a VIII. osztályos népiskolák 8 osztályos általános iskolává átszervezéséről. Aszódon ekkor már 8 osztályos volt a népiskola, de a most kialakítandó 8 osztályos általános iskola egészen más volt. A rendelkezés megszüntette ugyanis a régi 5-8. osztályt a népiskolában, a polgári iskolát és a 8 osztályos gimnázium 1^4. osztályait. Ezek helyébe alakította ki a felső tagozatot az általános iskolában. Ez ott az 5-8. osztályt jelentette. Az eredeti miniszterelnöki terv fokozatosan készült kialakítani ezt az iskolaformát. Úgy gondolták a szakemberek, hogy az általános iskola 1-4 osztályát egy tanító taníthatja, míg az 5—8-ig az osztályoknak l-l külön tanítójuk lenne és külön helyen is oktatná a tanulókat osztályonként, így egy falusi iskolában is legalább 5 tanítóra lett volna szükség. Ennek a legfejlettebb formája lett volna az, ha az alsó tagozatban is minden osztályt külön tanító tanítana, a felső tagozatban pedig szaktárgyak szerint oktatnák a tanítók a növendékeket. Ennek alapján tehát az evangélikus népiskolák fokozatosan alakultak át általános iskolákká. Ezt tették a többi felekezetek iskoláiban is. A felekezeti iskolák elleni első próbarohamot 1947 elején indították meg a pártok. A Nemzeti Parasztpárt, a Szociáldemokrata Párt, a Magyar Kommunista Párt és a Kisgazdapárt pártközi értekezletet tartott 1947. március 5-én. Itt ez a 4 párt megegyezett az iskolák ügyéről is. Ebben a közös deklarációban hivatalosan első ízben jelentkezett a felekezeti iskolák egy részének államosítási szándéka. A kötelező hitoktatás helyett a fakultatív hitoktatás bevezetését szorgalmazták a fenti pártok. Jól fejezte ki Ravasz László református püspök a protestáns egyházak álláspontját az iskola kérdésében, amikor kifejezésre juttatta, hogy az egyházi iskolák fenntartása a keresztségből következik, s azt fenntartani a keresztény szülők társadalmának a feladata. A fenntartási költségekről az volt Ravasz püspök véleménye, hogy „a maga sorsáról szabadon határozó nép maga dönti el, hogy az általa befizetett köznevelési adóból milyen iskolákat tartanak fenn. Az állam nem tesz szívességet az egyháznak, ha segélyt ad iskoláihoz: az egyház sem tesz szívességet az államnak, ha számára jő polgárokat nevel". 114 A kommunista párt nagy élharcosa Ortutay Gyula volt, aki 1947. március 17-én lett vallás- és közoktatásügyi miniszter. 115 Egyébként Ortutay a szegedi piarista gimnáziumban érettségizett! Az egyházi népiskolákban használt tankönyveket 1948-ig a fenntartó egyházi hatóság engedélyezte. Ennek alapja az 1934. évi 11. törvény 23.§-a volt. Ezekről az egyház által engedélyezett tankönyvekről Ortutay Gyulának nagyon rossz véleménye volt. Hiányolta azokból a magyar demokrácia értékes eszméit kifejező részeket. Létre is hozta hamarosan az állami tankönyvkiadót. Úgy tervezte, hogy az egyirányú nevelési eszmény helyett a semleges iskolát valósítja meg! A leghevesebb rohamok 1948 tavaszán indultak meg az egyházi iskolák ellen. Ezeknek a rohamoknak az volt a célkitűzése, hogy államosítani kell a felekezeti iskolákat. A sajtó, a rádió, a tömeggyűlések önként kínálkoztak a propagandistáknak a közvélemény agitálására, melyben nemcsak az egyházi iskolákat vették célba, hanem határozott támadásokat kezdeményeztek egyházi személyek ellen is. A falusi tanítókat pedig a magasabb fizetés ígéretével szédítgették, úgy gondolták, ezzel lehet őket az államosítás oldalára állítani. 144
