Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)

Detre János: A Pest megyei evangélikus iskolák története

Meg kívánjuk jegyezni még azt is, hogy mielőtt Bizik József az aszódi iskolába került volna, Szügyön érdeklődött utána a presbitérium két kiküldöttje. Ott azonban a kapott információ átadásakor elhallgatták az akkor már ismert vétket. Lehet, hogy ott így szerették volna az egyházközséget a peres eljárás okozta kellemetlenségektől megóvni. De példa volt ez a tanítóválasztás arra is, hogy egy kellően dokumentált választás is végződhet rosszul, mert ez a választás rossz döntésnek bizonyult! Az anyanyelv ápolása vagy elfelejtése nagyban a népiskola tanítójától függött. Természetesen ebben lehetett a lelkész segítőtársa, de kifejthette hatását attól függetlenül is. Az 1868-as népiskolai törvény, az evangélikus népiskolai hagyomány, a közben megjelent rendelkezések egyaránt védték az anyanyelvi oktatást, de nem biztosíthattak annak teljes védelmet. Amikor azok a személyek, akikre tanulók voltak bízva, túlzott nemzetieskedő szellemiség hatása alá kerültek, nehéz volt magukat függetleníteni ettől az iskolai munkájukban. Különösen a 20-as évek nemzeti sértettsége önvédekezés gyanánt is kihangsúlyozta a magyarságot, fokozni igyekezett a magyarságtudatot. Ehhez nagyszerű műhelynek bizonyult a népiskola. Erre a domonyi iskola egyik népszerű tanítónője szolgáltatta a példát: Fehérkuti Béláné. 1909-ben került a népiskolába második tanítóként a kántortanító mellé, akinek hamarosan a felesége lett; Férje 1920-ban meghalt, ő azonban továbbra is Domonyban tanított. 1927-ben azonban váratlanul bizonytalan időre szabadságot kért, és 1928. január l-jén véglegesen le is mondott állásáról. Ugyanez év szeptember l-jén a pestszenterzsébeti állami iskolába nevezték őt ki. Búcsúlevelet írt az egyházközség tagjaihoz, mely visszaemlékezés volt 2 évtizedes domonyi munkájára.

108 Végül levelében megvallotta, hogy a domonyiaknak a magyar nemzet iránti hálából meg kell tanulni magyarul és el kell felejteni anyanyelvüket. Lassan tényleg megtanultak a domonyi gyerekek magyarul. Közben azonban kezdték elfelejteni a szlovákot, mely 2 évszázadon át az anyanyelve volt a domonyi népnek. - Ebben együtt munkálkodhatott Fehérkutiné Szilárd János lelkésszel, aki 1927-ben hunyt el, s halálakor hangzott el az az értékelés, hogy Domony községben a magyarosítás terén végzett munkájával a magyar hazának is hasznos munkálatot tett".

109 így lett egy ideig Domony kétnyelvű falu. Még a 20-as években a maga módján megpróbálkozott a szlovák nyelv oktatásával Szabó Ernő kántortanító azzal, hogy a Tranoscius szlovák nyelvű énekeskönyvet használta fel tanítási alapként, de kísérlete hamarosan abbamaradt, mert közben az istentisztelet nyelve is változott, délelőtt lett a mag

1 pedig a szlovák istentisztelet. Amikor pedig 1946-ban bevezették a magyar liturgiát, gyár nyelvű lett az istentisztelet, de az egymással való érintkezés nyelve is! 1934 táján - mintha a 100 évvel korábbi törekvések elevenedtek volna újra - megindult a szlováklakta falvakban a magyarosítási próbálkozás. Először az „Aszódi járás testnevelési és népgondozó kirendeltsége" szólalt meg ebben a kérdésben. Levelet írtak Chugyik Pál espereshez: „.. .tekintettel a valláserkölcsi alapra, kívánatosnak mutatkozna, hogy az a levente ifjúság, amely tudomásom szerint úgyis tisztán magyar oktatásban részesült, - lehetőleg vasárnaponként

110 - részt vegyen magyar istentiszteleten. Amennyiben ez akadályba nem ütközik, kérjük Nagytiszteletűségedet, hogy lehetőleg a jövő évben - 1934! minden vasárnap tartassék magyar istentisztelet. Hazafias üdvözlettel, szebb jövőt.. .".

m Ezt az első jelzést hamarosan követte a második is. Ez a levél az egyházmegyei ügyésztől érkezett Gödöllőről. Arra hívta fel Chugyik esperest, de vele együtt az egyházközségi elnökséget is, hogy együtt találják meg a módját annak, hogy „az aszódi iskolákban tanuló ifjúság minden vasárnap magyar istentiszteletet hallgathasson".

112 Ezt a tervet támogatni látszott dr. Raffay Sándor püspök is, akire hivatkozott a fent idézett levél: „mert nagy örömére szolgálna - a püspöknek -, ha az ifjúság a templomban magyar istentiszteleten vehetne részt vasárnaponként, illetve amikor az istentisztelet hallgatása kötelező".

113 Ezeknek a leveleknek kézhez vétele után Chugyik esperes levélben megkereste dr. Raffay püspököt. A válasz meg is érkezett: „A mai időben, amikor mindenből nemzetiségi kérdést székár, délután végleg ma142