Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)
Detre János: A Pest megyei evangélikus iskolák története
2. Elismerte, hogy a munkástanács tényleg elhatározta Csaba Gyula eltávolítását az egyházközségből és a politikai községből is. Tagadta azonban azokat a vádakat, miszerint ebben az ő viselkedése döntő lett volna. 3. Munkájával kapcsolatban azt terjesztette elő védekezés gyanánt, hogy a községi irodavezető határozata volt az: Horcsák Lajos csak a tanítással foglalkozzék a kommunizmus alatt! De féltette a tanítói állását, ezért nem ment el a gyömrői temetésre, mert a vidéki szolgálat rossz csengésűvé tette volna a nevét. 4. A házasságával kapcsolatos észrevételekre úgy reagált Horcsák Lajos, hogy a feleségével való kapcsolata már évekkel korábban megromlott. De a kommunizmus törvényei tették lehetővé számára, hogy elválhasson a feleségétől. Összefoglalóan úgy summázta Horcsák tanító saját kommunizmus alatti ténykedését, magatartását, hogy az nem szolgált rá a fegyelmi vizsgálatra. Dr. Kralovanszky László egyházmegyei ügyész terjesztette be ügyészi indítványát, 100 melyben Horcsák Lajost bűnösnek találta az Egyházi Alkotmány megsértésében. 101 Ez abban mutatkozott meg, hogy a tanító nyíltan, fenntartás nélkül szegődött a kommün szolgálatába. Saját előnyét kereste ezzel is. Nagyravágyó ambícióit igyekezett kielégíteni a tevékenységével. Enyhítő' körülmény lehetett volna mellette, ha mint tanító, azokban a súlyos napokban egyházias és példás magatartást tanúsított volna, mint ahogyan azt tették kartársai is, de Horcsák Lajos éppenséggel botrányosan viselkedett. 1920. június 10-én tartották meg az első tárgyalást. ítélet is született, melyet azonban az ügyész sérelmesnek tartott és bejelentette a fellebbezést. Beszédében kifejtette az ügyész, hogy az egyházi alapelvek közé tartozik a gyengébbnek való elnézés, könyörület, megbocsátás, de csak ott van ennek helye, ahol ennek alkalmazására a feltételek adottak és biztosítottak. Ezzel arra célzott az ügyész, hogy Horcsák tanító ekkor mindössze 22 éves volt. Az ügyész mégis ragaszkodott az Egyházi Alkotmány szigorú rendelkezéséhez. 102 Ezt azzal indokolta, hogy egyházmegyénkben igen gyakori eset a tanítók szembehelyezkedése a lelkészekkel szemben. Ezt csak úgy korlátozhatjuk.. . ha ridegen alkalmazzuk a törvényt, példát statuálunk. Fellebbezett Horcsák Lajos is! Az ügy azonban egyre bonyolódott. Előkerült az iratok közül egy levél is, melyet Horcsák tanító sok-sok péteri polgárral (proletárral) aláíratott. Bartos Pál szarvasi lelkészhez szólt ez a levél, aki korábban Péteriben teljesített lelkészi szolgálatot. Őt szerette volna felhasználni Horcsák tanító arra, hogy Csaba Gyula lelkésznek ártson. Ugyanis elszánt volt a tanító abban, hogy Csaba Gyulát el kell távolítani Péteriből. Erre vonatkozó tervei végrehajtásához segítséget remélt Bartos Páltól is. A levél 1919- április 12-én érkezett meg Szarvasra Bartos Pálhoz. 120 péteri ember írta azt alá. Természetesen aláírta Horcsák Lajos is. A levél aláírói ismertek voltak Bartos lelkész előtt: asszonyok, férfiak, szegények, gazdagok vegyesen - írta Bartos lelkész a törvényszék számára rendelkezésre bocsátott levélhez fűzött megjegyzésében. A levél címzettje: „Nagytiszteletű Elvtársunk". így szólották meg a péteriek volt lelkészüket a levélben. A későbbiekben is tele van a levél hangzatos marxista frázisokkal: „a világot felszabadító nagy esemény...", vagy „a nép hatalmas ereje elsöpörte vámpírjait...", vagy „letiporta piócáit", vagy hogy a harcot „az egyenjogúságért vívjuk", sőt „Mi Péteri község proletárjai szintén a küzdők sorába állottunk...". Megszólalt a levélben a panaszuk is: a mostani lelkész nem érti a világnak parancsoló szavait, eszméit, ezért lelki vezérünk tovább nem lehet. „Vezért keresünk" adták ki a jelszót. „Vajon találhatunk-e jobbat, nemesebbet, a mi volt vezérünknél, nagytiszteletű Bartos Pál elvtársunknál?" - kérdezik. „Felkérjük Nagytiszteletű Elvtársunkat arra: jöjjön vissza hozzánk..." Ugyanis a parókiát „most méltatlan ember birtokolja". - A levél valószínűleg Horcsák tanító munkája. 132