Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)

Detre János: A Pest megyei evangélikus iskolák története

Arra is fel kell azonban figyelnünk, hogy éppen ezzel a kérdőívvel szólították fel megállásra a községekben baloldali tevékenységet végző tanítókat. A tanítók azért is rossz szemmel figyelték ezeket a kérdéseket, mert nem csupán a számonkéréstől féltek, akiknek volt félni valójuk, hanem azt is tudták, hogy azok a gyülekezetek, amelyek eddig elégedetlenek voltak tanítójukkal, de nem tudtak tőlük törvényesen megszabadulni, most felhasználják az alkalmat erre a korábbi politikai magatartásuk alapján. Ez a szembekerülés nem csupán az iskolák államosítása vagy a kommün ügyekben való aktív részvétel miatt volt, talán mélyebben és korábban gyökerezett az. Ez a félelem azonban nem volt megalapozott. Az 1919 őszén lefolytatott eljárások nem igazolták egyes tanítók félelmét. Az egyházmegyei bíróság ugyanis több ügyet tárgyalt, és igen sok esetben - túlnyomó többségében az ügyeknek! - az egyházmegyei bíróság meghallgatta a tanukat, kihallgatta a tanítót, elkészítették a jegyzőkönyvet és mindezek alapján elejtették a vádat. A tanítóknak sem volt közömbös, hogy szembekerültek-e egyáltalán az egyházi bírósággal vagy sem. így gondolkodtak az irsai tanítók is, akik Podani Lajos tanítótársuk mellé álltak és mint meghallgatott tanuk arról adtak számot társuk védelmében, hogy bár mondott Podani Lajos beszédet szabad téren, de az a beszéd annyira az általánosságokban mozgott, hogy nem tekinthető az sem egyházellenesnek, sem pedig a rendszert támogatónak. Podani Lajos ellen társai meghallgatása után megszüntették az eljárást, ő azonban ennek ellenére nem maradt tovább Irsán, mert úgy érezte, ezzel tekintélyén csorba esett és megnehezíti további helybeli munkáját. A tanácsköztársaság bukása után az iskolákban 1919 őszén hamarabb konszolidálódott a helyzet, mint az iskolán kívüli társadalomban. Az iskolákban az új tanév elkezdésekor a tanítók és tanítónők igyekeztek tanítói munkájukra összpontosítani. így a gyors konszolidáció az ő érdemük volt az iskolákban, hiszen a zűrös politikái helyzetben is hivatásukat teljesítették, nevelték és oktatták a gyerekeket, igyekeztek csendesen, példásan végezni munkájukat és berendezni egyéni életüket is. Ezt a magatartást mindenütt értékelték az egyházközségekben, különösen a szülők. Álljon itt tanítók megbecsülése és tisztasága megörökítéseként Hegedűs Pál vácegresi, Podani Lajos irsai és Hlinák Jánosné Tscheik Karolin ikladi tanítónő neve, akik minden vád alóli felmentést kaptak mások mellettük állása révén is. Hegedűs Pál, aki Galgagyörkön született 1889. december 21-én és elhunyt Aszódon 1970. július 7-én, 1914-ben került Vácegresre lévitatanítónak. Lelkész szeretett volna lenni, de tanulmányait anyagi okok miatt nem folytathatta. Olyan tanítói állást pályázott meg, ahol mint lévitatanító egy leánygyülekezet lelkipásztora is lehet. így került Vácegresre. Hamarosan megházasodott. Felesége lett Csekulay Ilona. Gyermekük nem született, de Vácegres valamennyi gyermeke az övék is volt ezáltal. Alig kezdte meg vácegresi munkáját, katonai behívót kapott és Galíciában teljesített frontszolgálatot. 1918. decemberében szerelt le. Teljes vagyona egy tehén volt, ezen kívül semmi. Már mozgott minden a Galga völgyében is, amikor leszerelt a katonai szolgálatból. Hazafelé utazva látta, amint Ligetpuszta égett. Alig ért azonban haza, szülőfalujából, Galgagyörkről kilengések hírét hallotta. Az ottaniak közül néhányan a magtárt készültek fegyveresen kifosztani. Sikerült őket megfékezni, a fegyverüket elvenni. Segített ebben néhány katonaviselt ember is. Hazafelé irányította azokat az asszonyokat, akik kosarakkal jöttek már, hogy a fosztogatók meghagyta terményt „hazamentsék". A kocsmában találta meg a tervezgető „forradalmárokat", akiket ismert még fiatalabb korából. Sikerült őket is lecsillapítania. Őrséget szervezett Galgamácsán, Galgagyörkön és Vácegresen. Felhasználta ebben a fronton szerzett parancsnoki ismereteit is. így szerette volna biztonságban tudni ezeket a községeket, a benne lakókat és az értékeket. Az őrség addig teljesítette szolgálatát, amíg meg nem alakult a Nemzeti Tanács. Ettől is hamarosan a nincstelenek direktóriuma vette át a vezető szerepet. 128