Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)
Detre János: A Pest megyei evangélikus iskolák története
Jellemző erre a bizonytalan 133 napra Kruttschnitt Antal soltvadkerti esperes levele. Arról szól ez a levél, hogy az esperest 1919- április 28-án a kecskeméti körlelkész levélben értesítette arról, ' hogy Gyónón megválasztották Szvorányi Pált tanítónak. Erről a választási ügyről előzőleg az esperesnek semmiféle információja nem volt. Ezen egyébként ő nem is csodálkozott, hiszen közismert volt a vasúti és postai állapot, s nem ez az egyetlen esemény, amelyről utólag szerzett hírt. Tényként azonban leírta az esperes a levelében, hogy Soltvadkerten április 30-án a helyi direktórium az összes felekezeti iskolából kitiltotta a lelkészeket és betiltotta a hitoktatást. A soltvadkerti evangélikus iskolában azonban éppen ekkor volt egy üres tanítói állás. Ezt a direktórium töltötte be úgy, hogy meg sem kérdezte az egyházközséget, ki sem értesítette a betöltés megtörténtéről. Ezért intézkedett az esperes akként, hogy abban a gyülekezetben, ahol üres a tanítói állás, ott a helyi körülményeket vegyék figyelembe és igyekezzenek betölteni azt csendesen. A dékánt pedig arra utasította, hogy úgy tegyen mindent iskolai ügyben, ahogyan a legjobban gondolja azt. 1919- május 6-án íródott a levél, a korra jellemző körülményeket vázolva. Az iskolákat a tanácskormány hirtelen született döntéssel államosította. Ez azonban sok rossz hír keletkezésének forrásává vált. Ezért meg kellett ebben az ügyben szólalnia a tanácskormánynak, s nyilatozatban tette közzé: teljes vallásszabadságot biztosít a tanácsköztársaság, a lelkészeket senki nem zaklathatja munkája közben, a templomból nem lesznek filmszínházak, kabarék, gyűléshelyek, kultúrházak. A házasság intézményét sem dúlják szét. Ezt a rendeletet az egyházközségek külön levélben is megkapták, az újságok pedig 1919. április 18-án közölték. Ezen felbuzdulva az aszódi Javító-nevelő Intézet ügyvezetője - aki az aszódi munkástanács tagja is volt - „megengedte, hogy a község proletárjai az intézeti templomot ünnepnapokon igénybe vehessék" 97 , de az Intézetben a vallásoktatást megszüntette. A letartóztatottakhoz azonban azok hívására és kívánságára a lelkész odamehetett, hogy vallásos cselekményben részesítse őket. 98 Még tovább növelte a helyzet feszültségét az a levélbeni rendelkezés, hogy az egyházak az 1895. október 1. előtti anyakönyveiket kötelesek beszolgáltatni a helyi direktóriumnak. Ha több példányban vannak az anyakönyvek, akkor egy példány az egyházközségnél maradhat. A beszolgáltatás határideje 1919- június 15. volt. - Úgy tudom, hogy ennek a végrehajtására nem került sor Aszódon! Az ismert külső és belső okok miatt a tanácsköztársaság elbukott. 1919 szeptemberében úgy indulhatott meg az új tanév, mintha közben semmi sem történt volna. De erről inkább a gyerekek gondolkodhattak így, mert tanítóiknak igen sok gondot okozott a megelőző néhány hónap. Miután az elmúlt hónapok eseményeit senki sem tehette - még a saját életében sem - meg nem történtté, ezért sokan lettek nyugtalan lelkiismeretű emberekké a tanítók közül is. Különösen érvényes ez a megállapítás attól kezdve, hogy a püspöki hivatalok az espereseken keresztül az alábbi öt kérdésben vártak választ a községekben folyt eseményekről és a tanítók azokban tanúsított magatartásáról és részt vételéről. Az öt kérdés a következő volt: 1) Miféle szervezetnek és mióta tagja a tanító? 2) Vállalt-e a tanácskormánytól valami külön megbízatást? 3) Részt vette-e valami tanfolyamon és kinek az engedélyével? 4) Az iskolai szervezetben milyen megbízatása volt? 5) Az iskola hagyományos karakterével szemben tanúsított-e ellentétes álláspontot? A feltett kérdésekre a lelkészeknek sürgősen válaszolniok kellett. Ezt a jelentést - különösen a vád alá helyezett tanítók és párthíveik - feljelentésnek értelmezték és így is használták fel ezt a tényt a társadalmi érintkezéseikben is. Tudjuk, hogy direktóriumi tag volt az ácsai tanító, Aszódon két gimnáziumi tanár, Váckisújfalun és Zsidón Hegedűs Pál lévitatanítő, Péteriben Horcsák Lajos. Volt, aki csak beszédet tartott, mint Podáni Lajos Irsán. Í27
