Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)

Detre János: A Pest megyei evangélikus iskolák története

nius 17-én kelt jelentésében a hévzigyörki iskolaszék figyelmét felhívta a tanító eredménytelen működésére. „Lesújtó, szívet, lelket marcangoló az: a tanító, Turczár Mihály úr sem a kiszabott tananyagot el nem végezte, se egyáltalán némely tantárgyat nem tanított s ami végzett, fogyatékosan végzett, se iskolai rendes naplót, működésének a tanévben minden órájáról beszámolót nem vezetett. - A kisebb gyerekek, az 1. a 2. sót a 3. osztálybeliek annyit sem tudnak olvasni vagy írni, amennyit egy hivatását helyesen megértő tanító egy két hónap alatt képes elvégzeni. A felsőbb osztálybeliek valamint értelmetlenül makogtak a vizsgán, de ha az elmondottakból kérdezünk valamint, egy szót sem tudnak kérdéseinkre felelni. Énekük, írásuk bírálaton aluli... Feljegyzéseim, melyek a vizsga alatt írattak általam, elszomorító tanúsítványok." 95 A dékán ezért fordult a hévizgyörki evangélikus iskolaszékhez és annak elnökségéhez, mert „nem lehetek néma. Végre is lelkiismeretbeli dolog az, ha Hévizgyörkön Turczár Mihály úr keze alatt egy egész generatio tudatlanságban nő fel, ott, ahol annyi jeles tanító működött egykor" - írja levelében. Megoldásként azt látta Szilárd János, hogy a tanító menjen nyugdíjba! Ez azonban nem lehetett ilyen egyszerű! A gyülekezet két ok miatt is a dékán és az egyházközség vezetősége ellen fordulhatott volna. Az egyik ok: ha a tanító észreveszi, hogy mi folyik ellene, akkor a gyülekezetet emberileg megpróbálja maga mellé állítani, s akkor önkénytelenül is szembefordul az egyházközség vezetőivel a tagság. A másik ok: ha elhallgatják a tanító mulasztásait, akkor éppen ez lesz az egyházközség vezetőivel való szembefordulás oka, hiszen azzal vádolhatják meg őket, hogy elmulasztották az iskola rendszeres látogatását és ellenőrzését, tehát nem tettek meg mindent a tanító jobb munkára való serkentésére. Természetesen a jövőben az iskolaszéknek alaposabb és körültekintőbb vizsgálatot kell tartania az elnökségen keresztül az iskolai életről, hogy ez a szomorú eredmény soha többé meg ne ismétlődhessék. Ha az egyházközség vezetősége jól érti a gyülekezet érdekét és a tanügyet felkarolja, ezt azzal mutathatja meg, hogy nem huny szemet, nem nézi el a hiányosságokat, különben bűnpártolás vádját hordozhatja magán. Szilárd János lelkész jóindulatát láthatjuk abban, hogy nem az egyházmegyei vezetőséghez fordult észrevételével, hanem a hévizgyörki iskolaszék vezetőit kereste meg levelével. A jelentés azonban világosan értésére adja a címzetteknek, hogy ha nem változnak meg a hévizgyörki mulasztások és nem lesz újra eredményes az oktatás az iskolában, haladéktalanul kénytelen lesz erre az egyházi felsőbbség figyelmét felhívni és szigorú közbelépésüket kérni. Végül a dékáni jelentés felhívta a tanfelügyelőség figyelmét is a mulasztásra, „hogy ne tűrjön meg olyan tanerőket kebelében, mely a magyar nemzet közmivelődésének nem előmozdítója, hanem hátráltatója" - olvassuk a dékáni levélben. Az iskolaszék reagálva Szilárd János levelére, elhatározta, hogy megszervezi a második tanítói állást Hévizgyörkön. Turczár Mihály kipróbált tanítója volt a leányegyháznak és nem akarták ilyen indok alapján meneszteni. Valószínűleg jól mérlegelt az iskolaszék. Turczár tanító ugyanis a leánygyülekezetben lévitatanító volt. Sok-sok családi esemény közvetlen résztvevője volt szolgálatán keresztül, hiszen prédikált, keresztelt és temetett. így a Hévizgyörkön eltöltött 10 esztendő alatt sok hívet szerzett magának. Meghirdették tehát a tanítói állást. A kiírásra 31 pályázó adta be pályázatát. Érdemes a névsort végigtanulmányozni, hogy kik voltak azok, akik készek lettek volna Hévizgyörkön másodtanítók lenni: 1. Kaposi Károly - Kőszeg (Vas megye) 2. Gál János - Kisbágyon (Nógrád megye) 3. Slajdró (Slajcho) István - Szarvas III. Petőfi u. 22. 4. Tóth Pál - Kispécz 5. Lanstják Béla - Sebő (u. p. Libetbánya) 6. Hajas Gyula - Nemeskér (u. p. Sopronlövő) 123