Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)
Detre János: A Pest megyei evangélikus iskolák története
tatásügyi Miniszter Úr hajlandónak mutatkozott. Ez örvendetes körülményt Petiy Mór Pest megyei tanfelügyelő 1914. szeptember 16-án 961. szám alatt kelt leiratával hozta tudomására a pilisi egyháznak, amikor is közölte a VKM Miniszter Úrnak 182966/1913. sz. szervező rendeletét. Az elemi iskoláknak állami kezelésbe való átadása ismét több fontos ügyet vetett felszínre, így külön kántor, hitoktató segédlelkészi állás szervezésére utalja az egyházat. Ezeknek az állásoknak megszervezésére azért van szükség, hogy az egyházi funkcióknak kántori végzésére és az állami elemi iskolában az egyházi ének tanítására rendes ember álljon rendelkezésére, úgyszintén a gyermekeknek vallásoktatására rendes hitoktató legyen megbízható. Az első kántori állást, melynek dotációját 2.000,- Korona készpénzben, lakásban, stólában állapította meg az egyház, Bialek István mengusfalvi tanítóval töltötte be. Miután a nevezett tanító az állást nem foglalta el, az egyház úgy határozott, hogy a háború végéig az állást nem tölti be, hanem a kántori teendők elvégzésére Illanicz János állami iskolaigazgatót kéri fel dotáció mellett. A hitoktató segédlelkészi állásra, melynek javadalma 1.600,- Korona készpénz, lakás, fűtés, kiszolgálás, világítás, Fejér Mihály felszentelt lelkész választatott meg, aki 1,5 évi működés után a harctérre ment tábori lelkésznek. Helyét 1 évig maga a lelkész töltötte be, majd nem győzvén a sok munkát, segédlelkésznek megválasztotta az egyház Szirotka Gusztáv felavatott lelkészt, aki a vallásoktatás egy részét és a papi teendőkben való segédkezést mind a mai napig odaadással látja el." 8,s Ez az 1928-ban történt püspöki látogatás jegyzőkönyvi részlete is tanúskodik arról, hogy nemcsak az iskola fenntartása jelentett az egyházközségnek gondot, hanem az átadással kapcsolatos kérdések megoldása is. Amikor 1914 tájban a pilisiek példájára Albertiben is elindult egy olyan törekvés, hogy adják át iskolájukat az államnak, akkor a gyökerekhez jobban ragaszkodók tábora győzött, mert tudták a reformátori elv ősi igazságát: egyház és iskola elválaszthatatlan két testvér! Az 1919 júniusában történt iskolaállamosítás már nem az önként történt átadások része volt, hiszen azt egyik napról a másikra hatóságilag hajtották végre. Akkor ez éppen a nyári szünetre esett, és 1919 szeptemberében újra felekezeti iskolába jártak a gyerekek. Talán ez az esemény is hozzájárult ahhoz, hogy - a gazdasági nehézségek közepette is - fenntartották az egyházközségek az iskolájukat, sőt még újat is építettek több faluban. A gyökeres fordulatot 1948 júniusa hozta az evangélikus népiskolák számára, amikor már nem lehetett kitérni az iskolák államosítása elől! ISKOLÁINK A 20. SZÁZAD ELEJÉN Az Eötvös-féle népiskolai reform után a legjelentősebb állomás az 1905-ös új népiskolai tanterv volt. Míg az 1868-as törvény általában minden felekezetű népiskola számára adott elfogadható keretet, létrehozta az ismétlőiskolát és biztosította az egyházias nevelést, addig az új népiskolai tanterv a magyar nyelv tanítására tette a fő hangsúlyt. 1899-ben kiadtak egy javaslatot, hogy vezessék be a népiskolákba a kézimunka oktatását és emeljék a magyar nyelv óraszámát, ez 1905-ben kapott az új tantervben helyet. A természettudományi tárgyak óraszámát a tanterv részben csökkentette, részben pedig a természettudományok tanítását a VI. osztályba tette át. Megemelte az V. és a VI. osztály heti óraszámát 2-2 órával. A magyar nyelv tanítását pedig az eddigieknél töbh órában rendelte el és a természettudományos tárgyak tanítását annyival csökkentette. Újszerűen közelítette meg az 1905-ös tanterv a népiskola célját. Eszerint az lett a népiskola feladata, hogy lássa el a tanulókat az iskola a legelemibb, az élethez legszükségesebb ismeretekkel, ügyességgel, készséggel, szoktassa a tanulókat munkára, és nemesítse a gyermekek erkölcsét és ízlését. A tanterv a népiskolai tanítás végső céljaként a gyakorlati életre való felkészülést jelölte meg. Az ügyesség és készség fejlesztésére vezették be a kézimunka tanítását órarend szerinti munkaként. 116
