Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)
Detre János: A Pest megyei evangélikus iskolák története
lásfoglalását kérték. De felkérték közbenjárásra is, hogy a városi hatóságok segítségével előmozdíthassák az ismétlő iskolába járást Aszódon. Elhatározták végül, hogy a jövőben mégis legyen vizsga, amin át lemérhetővé válik az ismétlő iskola eredménye és haszna. 87 1876. június 10-én jelent meg a népiskolák életét tovább szabályozó rendelet, melyet a kultuszminiszter a püspöki hivatalon keresztül juttatott el az egyházközségekhez, kiemelve abból az iskolákra vonatkozó fontos utasításokat. Ennek ismeretében ült össze az aszódi iskolajárás tanítóinak értekezlete Hévizgyörkön 1876. július 6-án Brocken Lajos körlelkész elnökletével. Amikor jelentős változás következett be az oktatás ügyében, akkor a körlelkész külön beszédben foglalta össze a feladatokat a tanítók számára, így volt ez ezen a tanítói értekezleten is. A jegyzőkönyv így örökítette meg a körlelkészi beszédet: „Tisztelt Tudós Urak! Minekelőtte a Tanító Urakat tisztelt barátunk T. Micsinay Imre tanító Úr szívességből vendégszerető házában szívemből üdvözölném, van szerencsém a múlt iskolaév vizsgák befejeztével azokon észlelt eredményre egy visszapillantást vethetni, s a jövő tanításra vonatkozólag elvi nézeteimnek kifejezésradhatni. Térjünk tehát tárgyunkhoz. A népiskola tanításnak ugyanis az a célja, hogy a gyermekekben a vallás szellem erkölcsi érzemények kifejlesztessenek - értelmi olvasás által az ismeretek iránti érdeklődés ébresztessék és élesztessék - elmélkedés által a mindennemű tudományoknak alapja megvettessék és az élet gyakorlati tanulmányoknak ügyes és gyors kezelése a tanoncokkal elsajátíttassék. A mi az első, ugyanis a vallástanítást illeti, - ez iskolajárásunkban tekintettel a legkisebb tanonczok vallási érzelmeinek ébresztésére is, akik iránt sikerrel kezeltetett; amennyiben a szülők a vallástanítás iránt kiválóan érdeklődvén, gyermekeiket a szükséges könyvekkel ellátni szülői kötelességüknek ismerték s következőleg a tanító Urak szent fáradalmát e téren megkönnyíteni iparkodtak. Az értelmi olvasás daczára ezt hű szorgalmazásnak mégis gyarló volt, mert ez a - tudvágyat ébresztő, értelmet fejlesztő és az ismeretek iránti érdeklődést élesztő könyvek hiányában egyedül a valláskönyvekre, nevezetesen a gyermekeknek értelmi látkörét mély tartalmával meghaladó újszövetségi könyvre szorítkozhatott... Az iskolai tanrendszerben előírt tudományok helyesen szerkesztett és a jelen kor ismereti fejlődésének a színvonalán álló és a gyermekek áltál-maguknak lemásolt füzetekből taníttatnak. - E téren tehát ez idő szerint iskolajárásukban a tanítás ami kívánni valót hagy, azt alább megemlítem. Az élet-gyakorlati tudományok, ide értve a számolást, mondatolva helyesírást, kisebb-nagyobb különbséggel jól szorgalmaztattak. Kitűntek azonban e téren a domonyi, ikladi és aszódi iskola. De e téren a jövőre az összes iskolákban teljes siker remélhető, amennyiben az új tizes számolás nehézségei ezen első évben leküzdetvén, a jó megvetett alapra könnyű leend a tova építés. Különösen egyházi iskoláinkban már általánosan behozott palatáblák segélyével. A magyar nyelv hol nagyobb, hol kisebb eredménnyel, de iskolajárásunkban mindenütt taníttatott. A tanítás tehát általában kielégítőnek mondható, magától értetődvén, hogy mégis voltak a tanító Urak szorgalma és képességeihez mért eredmény fokozatok. Jövő évben ha Isten éltet, ezen fokozatok szerint az iskolák megnevezését is fenntartom magamnak évi jelentésemben. Kívánni valót tehát egyedül az értelmi olvasás hagy hátra. Ezen pedig segíthetne iskolajárásunkban is könnyen megalakult népneveidei egylet. Mert csak így volna reményelhető az iskolás gyermekeknek ehhez vezető olvasókönyvekkel ellátása. Egyszersmindenkorra volnának ezen könyvek beszerzendők. Évről évre, gyermekekről gyermekekre átszármaznának e könyvek mint iskolavagyon. Igaz, hogy elvégre csakis eme könyveknek roncsolhatósága, de erősen hiszem, hogy az egyszer jól választott olvasókönyvek érdekfeszítő tartalmukkal, meg a szülők részéről is kedves fogadtatásban részesülvén, az iskolának maradandó nélkülözhetetlen kincseivé válnának, s azon később még a költséget sem kímélve, pótolhatnának. Csak ezen az úton re108
