Farkas Rozália szerk.: Művelődéstörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 26. Szentendre, 1996)

Detre János: A Pest megyei evangélikus iskolák története

delmét a lakással együtt. A körlelkész feladatai közé tartozott annak ellenőrzése, hogy a tanító­család csonkítás nélkül megkapja-e az eddigi jövedelmet. Ezt a 3 hónapot használta fel az egy­házközség az új tanító megkeresésére és beiktatására. Az új tanító alkalmazása az egyházközségben ünnepélyes alkalom volt. A presbitérium is, a közgyűlés is külön foglalkozott ezzel a kérdéssel. így az egyházközség egészét érintette egy-egy tanító megválasztása. Akkor vált igen sürgőssé az új tanító munkába állítása, ha a korábbi tanító tanév közben hunyt el. Ilyenkor az új tanító beiktatásával nem várták meg az özvegyi kedvezmény lejártát, de addig ideiglenes helyről gondoskodtak az új tanító számára, mert az özvegyet nem bolygatták - ke­gyeletből is - az őt megillető jogaiban. A megüresedett tanítói állást közzétette az egyházközség valamelyik egyházi lapban. A pályá­zati felhívásban szerepeltették a feltételeket, a fizetést, a lakást. Meghatározták a jelentkezési ha­táridőt is. Az összegyűlt pályázatokat a határidő lejárta után a körlelkész és a presbitérium számba vette, megnevezte a jelölteket, akik közül legalább három pályázót választottak ki taní­tójelöltként. A presbitériummal való egyetértés fontos volt ebben az ügyben is a körlelkész szá­mára. Abban az esetben, ha vita alakult ki a presbitérium és a körlelkész között a jelöltek személyéről, akkor négy jelöltet választottak ki a pályázók közül. így kettő az egyházközség, kettő pedig a körlelkész jelöltje lett. Jogukban állt azonban egy-egy jelölt megnevezése is. Ki pályázhatott a meghirdetett tanítói állásra, ebben megoszlottak a vélemények, de az Utasí­tás eligazítást adott ebben a kérdésben is. Pályázhatott idősebb tanító, aki korábban más iskolá­ban dolgozott már. Ha 1868 előtt rendes tanító volt a pályázó valamelyik egyházi iskolában, akkor erről bizonyítványt kellett hoznia korábbi iskolájának egyházközségétől. De szükséges volt, hogy legyen oklevele, akár egyházi, akár állami tanítóképzésben szerezte is azt. ha fiatal ta­nító pályázott, alapfeltétel volt, hogy a 20. életévét be kellett töltenie már, legyen magyar állam­polgár és beszélje a magyar nyelvet olyan fokon, amilyen fokon tanítania kellett majdani iskolájában. Erkölcsi feltételként szabta meg az Utasítás, hogy a tanítójelölt józan életet élő, er­kölcsileg kifogástalan legyen. Korábbi munkahelyéről bizonyítványt kellett beszereznie arról, hogy egyházias érzelmű és erkölcsi magatartása kifogástalan. Ha a körlelkész a körlelkészi körön kívülről pályázó jelöltet választásra bocsátotta, előtte igye­kezett személyesen megismerni a tanítót. Gondosan és alaposan átvizsgálta a személyi okmá­nyait és tanulmányait igazoló bizonyítványait. Ez is feltétele volt a választásra bocsátásnak. Az esperességben a tanítók körében olyan szolidaritás alakult ki - hagyományszerűen -, hogy amikor az esperesség területén lévő valamelyik tanítói állás üressé vált, először saját kö­rükben működő tanítókat pályáztatták meg. Ha az egyházközség kívülről próbálkozott tanítót választani, ezt az esperesség tanítói nem akadályozhatták meg. De szabályzatba foglaltatták azt, hogy azoknak a tanítóknak, akik az esperességen belül változtatnak iskolát, azoknak nem kell tanítói vizsgát tenniök, de azoknak, akik az esperesség területén kívülről kerülnek be az espe­resség valamelyik gyülekezeti iskolájába, alapos vizsgát kellett kiállniok. Ezzel próbálták „elijeszteni" a külső pályázókat és előnyt biztosítani a jobb tanítói helyek elfoglalására az espe­rességben tanítók számára. A nyilvános pályázat kiírását az Utasítás alapján akkor tartották szükségesnek, ha ismeretlen személy jelentkezett tanítónak az iskolába, akit sem a körlelkész, sem az egyházközség nem is­mert. A pályázónak ebben az esetben a helyi lelkésznél kellett először jelentkeznie. A jelentke­zéskor a tanítójelölt határidőt kapott, hogy mikor kell bemutatnia az okmányait és meddig kell várnia, amíg ennek eredményéről tájékoztatják. Ha a pályázó ismert ember volt az egyházköz­ség és a körlelkész előtt, akkor a fenti próbát teljesen mellőzni lehetett. A próba bemutató tanítást és a kántori szolgálatban való jártasságot jelentette. így abban az esetben, ha a körlelkész vagy az egyházközség ragaszkodott a próba megtartásához, akkor a va­sárnapi szószéki hirdetésben megjelölték a próba időpontját. Azért tájékoztatták erről az egy­104

Next

/
Oldalképek
Tartalom