Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Novák László: A Duna-Tisza köze északnyugati vidékének településnéprajzi viszonyai a 18–19. században

„A Katho Pusztáról Az előbbeni seculumban 1577. le telepedet vala itten 12. Gazda, mellyek Esztendőnként Egerben lévő Királyi Tisztartóságnak adattak".

11 A XVI. század végi, XVII. század eleji háborúság (tizenötéves háború) idején tovább pusztult a településállomány. Közöttük csupán Lacház maradt épségben. Galgóczy Károly írja, hogy a „török világból is lakottkép került ki."

12 A népessége azonban Lacházának is megfutamodhatott, a többi helységhez hasonlóan, mit bizonyít az említett XVII. század végi összeírás is: „Kis-Kunságbeli Jakabhaza Pusztánál. Ez, előbb megirt Laczháza nevű Pusztához incorporáltatott". A szintén kiskun helység, Csóka is néptelen volt már ekkor. „A Kis-Kunság béli Csokas nevű Déserta Possessionak Consriptioja" részletes leírást ad róla: „Ez fekszik egy órányira Laczházához, a hol látczatnak mind eddigien még ott valaha alio Templomok dülledéki. Ez Conterminaltatik Napkeletre Del Egyhazával, napnyugatra Aporkaval délre Katsoval [t.i. Kató N.L.], es Ejtszaka Warsányal. Fundus szántó földek és Rétekbül álló, semmi folyó vize vagy Erdeje nincsen mint Katsonak. Hosza és Szélesége három fertály órányi. Innen percipiál Sőtér Vice Kapitány Ur egy budai Vaiger Péter nevű mészárastul, egy 50. forintokbul álló censust." M A Buda törökök alóli felszabadulását követő időszakban csak lassan regenerálódott a településállomány. Tudjuk, hogy 1690-ben „Ráczkevi a peregiekkel" került összeírásra, s maga Pereg helység lakatlan maradt egészen 1696-ig. Ebben az esztendőben 33 jövevény colonust írtak össze. 1702-ben 23 lakosa volt Peregnek, de a Rákóczi szabadságharc idején ismét néptelenné vált. Az 1715-ös országos összeírás 18 jobbágyot és 4 házas zsellért regisztrált Peregen.

14 Az 1770. évi úrbéri tabella - erről részletesen szólunk - is Bél Mátyást erősíti meg, aki Pereg lakosait részben tót származásúnak említette. A peregi katolikus lakosság között több szláv eredetű családnév is található (Pokornyik, Marko, Szmoleniczky, Horák, Povinczky, Habovczky, Ponovszky, Petyovszky, Skrcka stb famíliák)." Soroksár és Taksony is a pusztulás sorsára jutott. Mindkét helységet római katolikus németekkel telepítették újra. Soroksárra - mint utaltunk rá -, 1724-től szállítottak német telepeseket. Közülük települtek át a XVIII. század végén Ceglédbercelre, mivel az 1785 utáni kolerajárvány alkalmával az eredeti német telepesek elpusztultak.

16 Taksonyban 14 jövevény lakost írtak össze 1б9б-Ьап. Az osztrák, svájci, frank, würtenbergi német telepesek a XVIII. század elején költöztek a helységbe.

17 Még az 1780 körüli években is érkeztek újabb telepesek: 1785-ben készített „Tabella... Neo-Colonis" 13 főt tartalmaz. Minden bizonnyal „svábok" voltak, mert az 1862. évi tagosítás során is külön tüntették fel a „sváb 3/4" telkeket.'

8 Lacháza Kiskunsághoz tartozó kerületi helység volt, amely az 1745. évi megváltakozással kiváltságos helyzetbe került, földesúr nem rendelkezett felette. A többi három helység földesúri fennhatóság alá tartozott. A XVIII. század közepén Pereget a Vattay família birtokolta. Egy évszázad múlva több család osztozkodott már rajta. Az 1846. évi úrbéri egyezséget Cs.Kir. Kamarás Kellemesi Melczer János neje, Soováry Sós Franciska, Péli Nagy András, Péli Nagy Judit Pázmándy Dénes hitvese, Földváry Antal, mint néhai feleségétől, néhai Péli Nagy Johannától származott gyermekeinek törvényes képviselője, valamint Egressy Galambos Sámuel kötötte meg a peregi volt jobbágyokkal. Soroksár földesura a XVIII. század elején gróf Gyaraky Grassalkovich Antal volt. Halála után özvegye gróf Zsetényi Klobusiczky Terézia vette kezébe a birtokügyeket, s kötött 1748ban úrbéri szerződést a soroksári jobbágyaival. A XIX. század közepéig báró Sina Simon volt Soroksár mezőváros földesura. Tőle a „Brüsseli Banque de credit foncier et industriel firma" kezére került a helység, s ők kötöttek úrbéri egyezséget 1865-ben a volt soroksári jobbágyokkal. Taksony az óbudai Clarissa apácarend birtokához tartozott. II. József e szerzetet is feloszlatta 1782ben, s Taksony a testületi földesúr jogutód, a vallásalapítványi uradalom fennhatósága alá került. 130