Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Kocsis Gyula: Abony gazdaság-, társadalom- és művelődéstörténete a török kiűzésétől a jobbágyfelszabadításig

4. VALLÁSI ÉS MŰVELŐDÉSI VISZONYOK A népességfejlődés folyamatát tárgyaló fejezetben már érintettem a település felekezeti viszonyait. A következőkben a rendelkezésre álló viszonylag szűkös források segítségével az egyházi élet és ehhez szorosan kapcsolódó oktatás eseményeit ismertetem. Abony lakossága a reformáció magyarországi terjedése során már a XVI. században reformátussá lett. A község XVIII. századi újratelepítésének idején a korábbi református lakosok egy része tért vissza legelőször, ezért a református gyülekezet történetével kezdem az ismertetést. Márton Ferenc kéziratos községtörténetében gyakran hivatkozik a református egyház irattárában található krónikára, amely 1626-tól tartalmazta az abonyi lelkészek névsorát. A török hódoltság zavaros viszonyai között a XVII. századi lelkészek névsora nagyon hiányosan maradt ránk, így az eseményeket csak 1719-től, Szikszay István prédikátorrá választásától tudjuk részletesebben nyomonkövetni. Szikszay megválasztásától haláláig (1735-ig) töltötte be a papi hivatását a községben. Temetésén két lelkésztársa, a Vezsenyhen működő Czeglédy Sámuel es a ceglédi Miskolczy János mondott búcsúztatót. Utódját, Kállay Jánost Tiszaugrói hívták meg az abonyiak. Az ő lelkészsége alatt adta vissza a földesúr a templomot a katolikusoknak. Kálla

y fizetése, amelyet 1743ban határoztak meg a következő volt: a házaspárok két véka búzát és egy véka „algabonát" fizettek a lelkésznek, míg az özvegyek ennek felét. Az eklézsiától 26 rajnai forintot, egy vágni való hízott sertést, egy mázsa sót, az év folyamán 80 font húst a mészárszékből, húsz font faggyút, 4 icce vajat, egy font borsot, négy szekér szénát, négy szekér tűzifát, fűteni való kórót, vagy szalmát kapott. Ezen kívül az eklézsia tagjai összesen kilenc nap szántással művelték meg a prédikátor szántóföldjét. Az esketéskor és a prédikációs temetéskor 50 dénárt, a kereszteléskor egy máriást (20 krajcár) fizettek az érintett hívek. 1752-ben Pápay JózseJ'lett a lelkész, akit 1762-ben Csabára (Rákos- vagy Békéscsaba) hívtak meg lelkésznek. Őt Csontos Sámuel követte, akit több, mint húsz éves abonyi működése után a gyóniak választottak meg lelkésznek 1783-ban. Vadász Pál lett az utódja Abonyban, aki hosszú ideig, 1806-ban történt haláláig látta el az abonyi református gyülekezet lelkészi tisztét. Ez idő alatt elnyerte hívei tiszteletét és megbecsülését, az eklézsia költségén temették el. A búcsúbeszédeket Medgyesi Pál (nagykőrösi) és Mocsi Bálint (jászkiséri) papok mondták. Vadász Pál utódjaként Bartha János fiatal papot hívták meg az abonyiak, őt azonban a hívek kérése ellenére sem véglegesítette a püspök. így 1807-ben ismét új pap, Farkas András került a gyülekezet élére. Jól képzett, tudós lelkipásztor lehetett, ugyanis még az év őszén meghívták a losonci református gimnáziumba filozófiát tanítani, de ő fontosabbnak tartotta az abonyi lelkipásztorságot és nem tett eleget a felkérésnek. Nem ment el később sem, amikor pedig olyan helyekre hívták (Vezsenyre és Jászberénybe), ahol jobb megélhetési lehetőséget tudtak volna számára biztosítani. Húsz éven keresztül szolgálta az abonyi gyülekezetet. 1827-ben a putnoki eklézsia hívását fogadta el azért, hogy szülei lakóhelyéhez közelebb kerüljön. Ekkor az abonyi reformátusok a nagykőrösi gimnázium tanárát, Fitos Pált hívták meg papjuknak. Az ő személyében először töltötte be a helyi gyülekezetből kiemelkedett ember a lelkipásztor hivatását. Tíz évi lelkészkedés után ment vissza Nagykörösre tanárnak, Dezső András lett az utódja 1837-ben. A lelkészek felsorolása közben áttekintett mintegy 150 esztendő lényegében két részre választható. A XVIII. század ötvenes éveiig a gyülekezetnek és lelkészének a meg-megújuló ellenreformációs támadásokat kellett elviselnie, és csak II. József türelmi rendelete, 1781 után volt lehetőségük a zavartalan hitéletre. A gyülekezet számára az első időszak legnehezebb esztendeje 1740 volt. Ekkor az elődöktől örökölt, feltehetőleg középkori templomot a helység földesura visszaadta a helyi katolikusoknak. A kor ellenreformációs szemléletétől áthatott katolikus pap az új, kis fatemplom építését is igyekezett meggátolni. Ennek ellenére 1740 végére elkészült a reformátusok új temploma, 1745-ben új prédikátorszéket állítottak, 1746-ban pedig új harangot öntettek. A türelmi rendelet utáni években az abonyi gyülekezet csak 78 házaspárból állt, de VadászPál\e\421