Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

G. Sin Edit: Egy alföldi település története a forradalomtól a millenniumig – Abony, 1848–1896

пае volt a népfelkelők parlamentere. Az abonyi zsidóság 48-as helytállását a következő példával is illusztrálja: „Mikor Kossuth itt járt Abonyban, Hay Jakab összeszedte az összes rezet és cinket, ami a birtokában volt, melléje rakta összes ezüstneműit, ... és mindezt átadta Kossuthnak, midőn az a bőkezűség hírében álló öreg urat látogatásával megtisztelte." 2I A szabadságharc idején Abony városa több ízben volt átvonulási terület, táborhely, egy-egy sorsdöntő csata előkészületeinek vagy utóeseményeinek szintere. 1848 decemberében pl. Abonyon keresztül vonultak a Tisza felé hátrálva PerczelMórés Kazinczy Lajos katonái, az új Károlyi huszárezred harcosai és felszereletlen újoncok tömegei. 1849- január elejétől április elejéig Abonyban állomásozott két császári vértes lovas ezred Ottinger generális vezetésével. Abonyi Lajos monográfiája szerint a császáriak megérkezésekor a bíró és főjegyző felsőbb utasításra „... bemutatták a város hódolatát, mikoris Herédi János városi tanácsbeli, különben igen szabadszájú ember, a hódolást fogadó Ottinger tábornok magyar, de szigorú beszédére egész váratlanul Kossuth éljenzésével felelvén" - csak a főjegyző lélekjelenlétének köszönhette, hogy megszabadult a súlyos megtorlástól, a főjegyző ugyanis úgy informálta Ottingert, hogy Herédi a falu bolondja. A császáriak három hónapos abonyi tartózkodásuk alatt több ízben zaklatták a Kossuth-párti lakosságot. Elfogták pl. a 75 éves Gajzágó Lukács káplánt, mert misét mondott a nagyszebeni elesettekért. Egy ízben felbontották egy halottas menet koporsóját, „hogy nem valami élő nevezetes embert akarnak-e kilopni a városból." n Ki-kiszálltak Abonyból kisebb portyázásra a honvédsereg ellen. Egyik portyájukról így emlékezik meg Abonyi Lajos: Január 20-án mindkét vasas ezred Szolnokra ment, január 2-én nagy robajjal, társzekerekkel menekültek Szolnokról Abonyon át Cegléd felé. „Nyomába jött rögtön, alig egy negyed óra múlva a szép fiatal vezér, a 27 éves Kazinczy Lajos vezetése alatt szép diadalmas trombitaszóval a magyar huszárság ágyúival..., a futó ellenség után vágtattak. Nyomukban csendes, de lelkesült menetben jött az egész Perczel hadtest, mely már negyedórai pihenés után követte őket Ceglédre." Január 26-án azonban győztesen tértek vissza a császáriak Abonyba.

2:i A tavaszi hadjáratot megelőzően a honvédsereg egyik legjelentősebb győzelme az volt, mikor Damjanich vörössipkásai március 5-én rohammal bevették Szolnokot. A szolnoki csatában résztvevő Leiningen-Westenburg Károly - később egyik aradi vértanú - naplója szerint a honvédseregre éppen az Abonyban állomásozó Ottinger katonái jelentették az egyik fő veszélyt. Ottinger viszont későn indult el Abonyból, már csak a Szolnokot vesztesen elhagyó császáriak visszavonulását tudta fedezni. Egyetlen, Abonyra is érvényes részlet Leiningen-Westenburg naplójából: „... e vidéken nagy előnyben voltunk az osztrákokkal szemben, a lakosság hozzánk hajlott és ezért mindig pontos értesüléseink voltak." M Abonyi Lajos személyes élményei alapján rögzítette monográfiájában a szolnoki csata eseményeit. Eszerint az abonyiak a város széléről hallgatták az ágyúzást, két óra körül már látták a rendezetlenül menekülő, futó német katonákat. „Rémítő nagy mennyiségben vágtatott Abonyból, a városból a szolnoki, a tószegi úton, a szőlők körüli hajtó úton egy-egy vasas ezred; a városon át két nagy vonat robogott egymás után, személykocsik, waggonok, kavicshordó kocsik tömve gyalogsággal, ... A kitódult nép mindezt folyvást szemlélte, - nem egy szerencsétlen futó sebesültet istápolt is viznyújtással az Álgyai tanya kútjánál. Délután 3 órakor ért a csata teljesen véget, midőn a németek megverve, de elég nyugodt rendben vonultak vissza s szervezkedtek az abonyi piac közepén, hol a tisztek a szétzilált tömegeket szedték újra rendbe. A csata közepén érkeztek meg Jellasics hadseregéből az elmaradt részek is ... Oly tömeg katonaság gyűlt egybe, hogy a városba nem férhetett be. A régi szőlőhegy házaiban, a szőlők alatti körülhajtó úton, a zsidó temető és a római katolikus temető alatt ütöttek tábort és éjjel, úgy az utána következő napon is a római katolikus temető minden fáját levágták, sőt még a sírok keresztjeit is feltüzelték, s egy elrémítő, borzalmas, letarolt ürességet hagytak magok után. A horvátoknak a hidegben óriási tüzelésük, mint egy szörnyű égés, bevilágította az egész várost, úgy, hogy a ... szolnokiak azt gondol447