Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Kocsis Gyula: Abony gazdaság-, társadalom- és művelődéstörténete a török kiűzésétől a jobbágyfelszabadításig

Az úrbérrendezés munkái 1768-ban kezdődtek (az abonyi jobbágyok március 28-án írták alá a 9 kérdőpontra adott válaszukat), de több éven keresztül elhúzódtak. A végleges abonyi urbárium 1770-ben készült el, de a robotkötelezettséget tartalmazó szerződésen később még módosítottak.

34 A kilenc kérdőpontra adott válaszokban tükröződik a birtokos családok többlépcsős abonyi letelepedésének folyamata is. Mind az úrbéri kérdőpontokra adott válasz, mind az urbárium 20 földesurat nevez meg. A különböző földesurak jobbágyainak nem egyenlő mennyiségben vannak szántó- és kenderföldjeik, nem egyforma az egy-egy nyomásban birtokolt földdarabok száma, és különbözik a kaszálók nagysága is. (lásd 4. sz. táblázat) A robotban végzendő munkák között ugyanilyen sokféleség figyelhető meg, ami feltehetőleg a majorsági gazdálkodás fejlettségét, szükségleteit tükrözi. Minden földesúr igényt tartott jobbágyai munkájára a tavaszi és őszi szántás idején, de a követelt mennyiség eltérő volt. A birtokosok többsége 3-3 napi szántást végeztetett egésztelkes jobbágyával, de Tallián Antal és Ferenc, valamint Vörös Antal és Mózes 5-5 napot szántatott, még rajtuk is túltett azonban Csák Imre, aki féltelkes jobbágyaival is (csak ilyen volt neki) 4-4 napot szántatott. Ezeknek az uraknak feltehetőleg nagyobb kiterjedésű volt az allódiális szántója, mint a többié. Bogyai János közbirtokos rendszeresen háromszor annyi árpát és zabot vettetett, mint búzát, azért, mert tavasszal 5 napot, míg ősszel csak 1,5 napot szántatott egészhelyes jobbágyaival. Habár az allódiális szántóföldek is három nyomásban voltak, csak a birtokosoknak mintegy fele ugaroltatott robotban, a többiek vagy bérmunkában végeztették, vagy inkább (s ez a valószínűbb) elmulasztották ezt a nyári szántást, bizonyára azért, mert az ugart hoszabb ideig legeltetni akarták. Nagyon kevesen vették igénybe a robotmunkát а viszonylag könnyű, de gondosabb munkát igénylő vetésre, s az ezt követő boronálásra. Kaszálás és gyűjtés idején szinte teljesen egyöntetűen 3 nap kaszálást és 3 nap gyűjtést követeltek meg jobbágyaiktól, tekintet nélkül azok fél- vagy egésztelkes mivoltára. Rendkívül változatos volt viszont a fuvarozási teher, mind mennyiségében, mind az elvégzendő feladatok tekintetében. Az őszi- és tavaszi termésnek, valamint a szénának a behordása a határból 4-6 ökrös szekérrel végzendő munka volt, egyedül Baross Györg

y végeztette 5 lovas kocsival. A lovaskocsival végzendő szolgáltatást a földesurak leggyakrabban az aratórész és az eladott gabona szállítására, őrletésére, forspontozásra, nád- és gyékényhordásra, valamint aratáskor az aratóknak étel és vízhordásra vették igénybe. Az ökrösszekér fuvarokat főleg az eladott gabona szállítására, téli időben széna- és szalmahordásra vették igénybe. Tallián Antal földesúr az 1767-et megelőző években építkezhetett, mert a szekeres robotmunkák között deszka-, léc és kőhordást, valamint vályoghordást említettek jobbágyai. A földesurak közül Gaál Eleknek, Balogh Józsefnek, Baross Györgynek, Bat ta Bálintnak és Vörös Sándornak lehetett jelentősebb juhászata, ők szállíttattak robotban gyapjút, vagy költöztettek ősszel juhászokat. Nagy Jánosné, Bencsik József és Vörös Sándor sói szállíttatott Szolnokról, és az első kettőnek jégvermei is lehettek jobbágyaik jéghordási kötelezettségéből ítélve. A földesurak többsége az úrbéri rendelet által meghatározott évi 52 nap igásrobotnál jóval többet követelt jobbágyaitól, mindössze hárman voltak (BogyaiJános, Tallián Ferenc és Vörös László), akik kevesebb nappal is beérték. Az úrbéri rendelet évi 52 nap igásrobotot engedélyezett, egy egész telek után. Az abonyi jobbágyoknak a szerződéses telkei azonban majdnem mégegyszer akkorák voltak, mint az előírás szerint járt volna nekik, ezért 97,5 nap igásrobot járt volna utánuk. A birtokosok azonban az 1773. és 1778. évi szerződés szerint ebből a mennyiségből 37,5 napot elengedtek.^ (lásd a 3- sz. mellékletet) Tanulságos összehasonlítani a robotmunka szerződés előtti és szerződés utáni felhasználását. A szántásrobot 14 napról 24 napra növekedett, a kaszálás megduplázódott (háromról hat napra nőtt), a hordás harmadrészével lett több, így 12 napot tett ki. Csökkent a pesti fuvarnapok száma és elengedték a hosszúfuvart. Teljesen megszűnt az aratásban végzendő gyalogrobot és а 12 napot kitevő mindenféle kocsizás, szekerezés. Összefoglalva azt mondhatjuk, hog)' intenzívebbé, céltudatosabbá vált a robotmunka kihasználása. A robotmunka felhasználását jól be tudjuk mutatni a különböző források alapján végzett számításokkal. Balogh Antal és testvérei - Anna, Farkas Gáspárné és Rozália, Bárányi Jánosné - örökösei 1776-ban osztoztak meg apjuk, illetve nagyapjuk, Balogh János örökségén. Az osztálylevél sze407