Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)
Jakus Lajos: A töröktől megszabadított Vác 1596–1622
Konstantinápolyban Ferdinánd követsége azt figyelte, hogy a Portán Bethlen követsége ígérte valamit, ha igen, „szabad ő nekiek is úgy ígérni a keresztény világ előtt való nagyobb mentségével is." Ferdinánd követsége, ígérete által, majdnem megnyerte ЛИ nagyvezért. Bethlen március 20-án Thurzó Szaniszlóhoz írt levele utal rá: „Igen bizonyosan informálnak bennünket a fényes portáról, hogy Vácot, Veszprémet, Tatát a császár nevével a törököknek ígérték, az ott benn való legátus 200 000 aranyat ígért, eddig adtának 20 000 tallért..." Erre már nem került sor Vác török megszállásával. A budai pasa mentegeti magát Bethlen előtt Vác elfoglalásáért: „másvalaki bűnös abban, nem én, hogy felséged rám ok nélkül haragszik, mert minthogy azt tettem, amire a német fejedelem és a német végvári kapitány bíztatott." Ha abban kételkedne, hogy mire kényszerítette őket a komáromi kapitány, levelét és pecsétjét, ha szükséges elküldi, minthogy némely követeket is küldött hozzá Esztergomból „azok is erről Isten előtt tanúskodni fognak, ha felséged ezt nem hihetné el." 22S Karakas pasa Raiff'enbergh komáromi főkapitányra utalhatott, vele l6l7-ben a zsitvatoroki béke megújításakor tanácskozhatott Komáromban. Karakas különben titkos engedélyt kapott a Portától Vác elfoglalására. Bethlen követe Balassi Ferenc előtt a császár és fővezér „igen búsulnak, felette esküsznek rettenetesen, hogy akaratuk ellenére történt Vác elfoglalása" - mint jelenti urának. Bethlent méltán elkeserítette Vác elvesztése, őt okolták érte az országban, tőle ezért többen elhidegültek. Karakas nemcsak Vácot foglalta el, erőszakosan hódoltatni kezdte Hont, Nógrád, Bars vármegyéket, egészen a bányavárosokig, „rettenetes fenyegető levelekkel, rablásokkal rémítve a szegénységet." Bethlen önigazolásul írja követeinek, Rimaynak és Dóczynak: „mostan pedig tiszta szívvel akarta az ország ő hatalmasságával való frigyet megerősíteni, állandóvá tenni Vácnak megadásával. Az urak és főnépek közül noha én még Posonban sokat discuráltam az Vác állapotjáról és valóban törtük elménket azon: melyiket kellene választanunk a két gonosz között." „Azt találták egyhangúlag, hogy a törököt ingerelni akármikor sem jó, de főképpen mostan minden utón kedvét szükséges keresnünk." ш A két gonosz közül egyiket a török maga kényszerítette a nemzetre. Rimay véleménye szerint „talán jobb volt az dolognak így lenni, hogynem megunk resignaltuk volna kézhez." 227 Vác visszaadásáért évtizedeken keresztül folyt még a kísérlet, azzal indokolva, hogy erőszakos elfoglalása a „szent béke" alatt történt. A vár maga akkor „erőtlen karban lévén", mint írta Gratiani is, védelemre jelentéktelen. A zsitvatoroki béke ellenére Hont és Nógrád megye falvainak hódoltatásához annál inkább nagyobb érdeke fűződött a töröknek. Tatát nem követelte vissza, mert annak hódoltsági falvai a tizenöt éves háború alatt teljesen elpusztultak, így 1598-tól 1686-ig folyamatosan királyi végvár maradt. Bethlen visszaadta Ferdinándnak Veszprémet, a töröknek biztonsága érdekében az sem bírt volna olyan jelentőséggel, mint Vác, Buda szomszédságában. Ezt a jelentőséget felismerve, 1625-től a várat Murteza pasa átépítette, védelemre biztonságosabbá vált. Vácon szandzsákbégek székeltek, erőszakos hódoltatással uralták Nógrád, Hont, Bars megye falvait. 22,4 46
