Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Kisfaludy Katalin: Abony 1944–1949. Politika, gazdaság, társadalom

Abonyban az MKP helyi szervezetének vezetői türelmetlenül és törvénytelenül jártak el más pártok helyi szervezeteivel szemben, egyedül a Parasztpárttal nem voltak konfliktusaik. Túlságosan radikális módon, mondhatni erőszakkal látott hozzá a hatalom megszerzéséhez, ami 1945 elején-közepén rossz taktika volt, s nem felelt meg az MKP központi irányvonalának sem, de tegyük hozzá rögtön: Abony lakosságából is ellenérzést váltott ki. Talán nem felesleges idézni itt a „Munkás Újság"

32 című lap 1945. január 27-i vezércikkét, amely a „Harc a hatalomért" címet viseli: „Nyíltan meg kell mondani és írni, a Kommunista Párt az ország felépítésének az érdekében más szervezetekkel és pártokkal együtt küzd, de vele egy időben felkészül a munkásosztályt megillető hatalom átvételére is, mert egy osztályharcos pártnak számolnia kell azzal, hogy a vele együtt harcoló pártok a harc keményebb fordulójánál ki is dűlhetnek. Mindenki meg fogja érteni, hogy a Kommunista Párt a hatalom átvételéért folyó harcában nem a vele együtt működő pártok ellen küzd... Ha ezt nem mondjuk meg, akkor a velünk együtt küzdő pártok azt fogják hinni, hogy ellenük küzdünk..." ?3 Ebben az időszakban az MKP vezetése csak mint majdan elérendő célt fogalmazta meg a hatalom átvételét, az adott pillanatban a demokratikus erők összefogását és egyesítését szorgalmazta, természetesen taktikai megfontolásokból. Ezért is szóltak úgy az országos májusi pártértekezlet határozatai, hogy a legfőbb veszély a túlzott baloldaliság, „a baloldali szektaszellem".

44 Ezért is szorgalmazta az MKP a demokratikus erőket tömörítő nemzeti bizottságok létrehozását, úgy tűnik azonban: Abony kommunistái saját pártjuk elvárásait nem értették meg.

34 Előzetes pártközi egyeztetés után, 1945. január 28-án népgyűlés választotta meg Abonyban a helyi nemzeti bizottság tagjait.

36 A nemzeti bizottság „felváltotta ... a 16-os intéző bizottságot. A Nemzeti Bizottság vette át a község irányítását."

37 Ha végigtekintünk a - sajnos ismét csak gyér - adatsoron, meggyőződhetünk a visszaemlékező állításának valódiságáról. A nemzeti bizottság nevezte ki a községi elöljáróság személyzetét, a falu élére kommunista pártiakat állított 1945 májusában.

38 Ugyanez vonatkozik a járási közigazgatási alkalmazottakra: 1945. március 24-én járási főjegyzővé nevezte ki a kommunista párti dr. Goldberger (Gáspár) Ármint, miközben utasította, hogy „bocsássa el azokat a községi alkalmazottakat, akiket 1944. november 4-e után alkalmaztak.

39 Az abonyi nemzeti bizottság 1945 májusáig az összes, tehát községi és járási közigazgatási alkalmazottat újakra, a vezetőket kommunista pártiakra cserélte. Gazdasági intézkedései is szokatlanul radikálisak és határozottak voltak. A község kezelésébe utaltatta az összes elhagyott, gazdátlan épületet, lakásokat, üzemeket.

40 Lehetővé tette a közmunka-szolgálat pénzben történő megváltását, s ennek külön kezelt összegei fölött maga a nemzeti bizottság rendelkezett.

41 A volt Hollós-féle malom vezetőjévé megbízható emberét állította, igénybe vette a katonaság által elhagyott kocsikat, lószerszámokat, fogatokat.

42 Tette ezt olyan körülmények között, amelyekben a nemzeti bizottságok hatósági jogkörrel nem rendelkező, politikai tanácsadó testületek voltak a törvény szerint. Az efféle túlzott radikalizmus, a változtatások erőszakolt siettetése egyedülálló volt ebben a térségben, inkább volt ez jellemző az 1944 október-novemberében alakult tanácsköztársaság-típusú „népi szervekre".

43 Érdekes módon Abonyban a látványos balratolódás 1945 elején ment végbe, amit a földosztás radikalizmusa is bizonyítani látszik. Az imént vázolt politika azonban sem az MKP korabeli célkitűzéseinek nem felelt meg, de Abony lakosságában sem talált igazán megértőkre. Ennek igazolására - valószínűleg igen pontos - jelentések adatait hozzuk, amelyek a SZEB számára készültek, s a községben működő pártok taglétszámairól, vagyis a lakosság politikai érzelmeiről is tájékoztatnak. 1945 júniusában a négy párt összesen 2990 tagot számlált, akiknek 19,53%-a az MKP, 28,09%a az NPP, 30,10%-a az FKgP, 22,27%-a az SZDP soraiba lépett. Ugyanezek az adatok 1945 október végén, a választások előestéjén: az összes párttagok száma 4186 fő, ebből 31,05% MKP, 20,06% NPP, 35,83% FKgP, 13,04% SZDP tag volt.

44 Miközben a reakciós kommunistaellenességgel vá483