Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Jakus Lajos: A töröktől megszabadított Vác 1596–1622

A török támadás előkészületéről a hírt még pénteken hozták a marosiak Zobonya Mihály főbíró, Kovács Mihály tavalyi bíró, Tőkés János esküdt polgár. Marosról Budára tartottak, a császár adóját vitték. Vácon a kapitányhoz régi szokás szerint betértek hírt adni, hogy alámennek, Ztrucz megparancsolta nekik, jól vigyázzanak, mit látnak, hallanak. Hazafelé jelentették, hogy sem vízen, sem szárazon semmi készületet nem láttak. Ztrucz meghagyta nekik, hogy Esztergom felé jól vigyázzanak, mert gonosz hírek vannak. Hazafelé ballagva a Duna mellett már egy marosi emberrel találkoztak, hírt vitt Vácra, hogy az esztergomi török a Dunán sajkán és hajón lefelé tart. Hazaérve a bíró azonnal hírt adott Damásdra és Nógrádba a török felől. Ztrucz ekkor minden végháztól segítséget kért. A nógrádi kapitányt kérte, hogy mindenfelé hírt adjon. Vasárnap éjjel, a budai, esztergomi és visegrádi törökök Vác alá szállottak hétfő virradóra. Az esztergomiak a palánkot nem ostromolták, hanem csak „őrzötték" egész nap. Közben ágyúkkal a Dunántúli szigetről lövetni kezdték a várat. Hétfőn megérkezett Palánkról a segítség. Este felé a várbeliek kiütöttek s az esztergomi törököket a szigetre „által nyomták." Kedden Vácon túl Szent Katalin völgybe sereg érkezik, de onnan tovább nem mozdul. A másodnapja folyó ágyúzás a várban pusztítást okoz. Asszonyok, gyerekek biztonságosabb helyre húzódnak. Kapuközben gyülekezik a nép, megkérdezik a főkapitányt: Őfelsége úgy bízta-e kezére a várat, hogy halálig megtartsa-e? Ha igen, akkor háza népét kiköltöztették volna, amikor az esztergomi törököket elűzték a vár alól: saját életükkel nem gondoltak volna. Ztrucz ekkor levelet mutat fel s arra hivatkozik, hogy őfelsége parancsa szerint a várat amíg lehet tartsa, ha nem tarthatja tovább, megadja, de a népet benne ne veszesse. A vár megadására azt válaszolja: „jó vitézek lássátok, én nem mondom, hogy megadjuk, noha én nekem feleségem, gyermekem itt benn vagyon, ezután egy kurafia se mondhassa azt, hogy én mondtam, ha mindnyájan azt mondjátok és akarjátok tehát én is csak egy ember vagyok, - másutt az én vérem drágább volna a kegyelmetekénél, de most én is csak olyan vagyok, mind kegyelmetek közül akár melyike." Hétfőn este megérkezett a budai pasa. Hivatta Nagy György bírót, Borbély Györgyöt, Bak Györgyöt és Borbély Mihályt. Követségbe küldi őket: Ha a várat a török császár hitire megadják, mindeneket békével elbocsát, ha nem, készülete van hozzá, „ha az hónak leeséséig is alatta kell lennie, el nem megy alóla, míg meg nem veszi, ha minden népének alatta el is kell veszni." Megkezdődik az ostrom. A palánkot sok fejszés bevágta, pedig erős volt. Azon a résen keresztül az ágyúkat bevonták. Másodnap a vitézek kiütöttek a várból, az ágyú kerekét levagdalták, a törököt kiűzték a palánkból. Harmadik nap ágyukat a kapu elé vonatta a basa, a leveles szín előtt kétfelé irányította, egy éjjel és nap lövette onnan a várat. Az ágyuk a kapu előtt és a szigeten a vár falait átjárták, a tornyot is rontották." Pest felől két öreg ágyút vonatott volt a basa, hogy harmadfelől is lövesse." A váci bírák a vár alá érkeznek „ és nagy esküvéssel szólottanak oda be, hogy sehonnan segítség nem jő, mert ők mindenfelé elküldtenek értekezni és tudakozni." A basa Borbély György bíróval azt is megüzente, ha meg nem adják a várat, egy lélek sem megy el, hanem férfiakat, aszszonyokat és gyermekeket egy szálig mind levágatja. A válasz: a várat meg nem adják, őfelsége Bethlen Gábornak tartják meg. Ekkor a basa újabb kísérletet tesz a vár bevételére. Levelet küld be, melyben fogadja, hogy ha megadják a várat, egy gyermek kár sem leszen benne. Utána többet ígér: 600 szekeret ad, hogy minden portékájukat négy nap alatt elvihetik. A második és harmadik követség útján a fenyegetés fokozódik: öreget, apraját levágatja, kerékbetörés és felakasztás vár rájuk. A válasz ugyanaz, erre lövetni kezdte a várat kétfelől, a leveles színtől és a szigetről. Negyedszerre előhívatta a bírákat, utolsó fenyegetését üzenve velük: a gyerekeket kettévágatja. „Én mind isten előtt és az emberek előtt oka ne legyek az ártatlan vérnek elvesztésének." Benn a várban az asszonyok és gyermekek miatt a „hír bódította a népet" s végre döntenek a megadásban. Zálogot kérnek a tanácskozásra. A török beküldi Emer olaj béget és Mnstaffa ejfendit, lajtor43