Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

G. Sin Edit: Egy alföldi település története a forradalomtól a millenniumig – Abony, 1848–1896

melyik védbástyájáról is lemondanánk. - Tovább megyek: nem elég a 48-as állapot. Alap ez, melyet mind alkotmányos, mind demokratái jogegyenlőségi tekintetben fejleszteni kell." ss A Határozati Párt sorsát néhány héttel később 1861. május 8-án Teleki László öngyilkossága pecsételte meg. Halála óriási megdöbbenést keltett az országban, - természetesen Abonyban is. A város a gyászban is igyekezett méltó lenni Teleki László immár politikai eszmévé magasztosult személyéhez. „A város elrendeli, hogy a temetésen küldöttség képviselje. A toronyra, városházára gyászzászló tűzessék, minden templomban gyászistentisztelet tartassék,... a harangok reggel és este meghúzassanak. Hat heti gyász rendeltetett el, mely idő alatt semmi mulatság tartása nem engedtetik s a gyászzászlók folyvást kitűzve maradnak." - idézi a képviselőtestület jegyzőkönyvi határozatát Abonyi Lajos monográfiája.'

56 A temetésről így számol be: „Díszes gyászzászló alatt 147 tagból állott a választókerület küldöttsége, melyben az összes régi honvédség is részt vett... Számukra a múzeum előcsarnokában, a gyászoló család közvetlen közelében való hely - mint legközelebbi gyászoló fél helye - jelöltetett ki, ők mentek a hosszú úton is a koporsó után, ezt és a 11 mérföld utat Pesttől Szirákig, hol a régi családi sírbolt van, gyalog tették meg." A szertartás délután 2 órakor kezdődött a Magyar Nemzeti Múzeumban, majd a közeli református templomnál, a Nemzeti Színháznál, a Múzeum körút több pontján megállt a gyászmenet, ahol újabb és újabb búcsúbeszédek hangzottak el. Naplemente után indultak el Budapestről és másnap délelőtt 11 órára érkeztek Szirákra.

57 Teleki halála után az abonyi kerületnek új országgyűlési képviselőt kellett választania. Már ennek a választásnak az előkészületeire is jellemzők voltak a dualizmus korában rendszeresen ismétlődő szabálytalanságok, illetve a szabályokkal való manipulációk. Az 186l-es választás előtt pl. minden választásra jogosult személyt összeírtak. Az abonyi kerület választói nem iratkoztak fel Teleki halála után ismét, gondolva, hogy a néhány hónappal korábbi összeírásuk még érvényes. „A választás napján összesen 173-an szavaztak a különben 2400-2500 választó közül, Máriássy Béla könnyen meglett képviselővé anélkül, hogy az ellenfélnek Sebesy Kálmánt óhajtók le is szavaztak volna. Azon tévhitben voltak, hogy nem kell újra beiratkozni, csodálkoztak, hogy a 6700-ra összesereglettek közül alig 20-30-an bocsáttattak a szavazáshoz. Csak a választás után adták be zajongva tekintetbe nem vehető óvásukat." - számol be Abonyi Lajos a választásról.

58 Az 186l-es országgyűlés sem a magyarok, sem Bécs számára nem hozta meg a várt eredményt, augusztusban fel is oszlatták. Október végén betiltották a megyegyűléseket, november elején az uralkodó bevezette az u.n. provizóriumot. Minderről az abonyiak nem voltak hajlandók tudomást venni, nem fizették ki pl. a császári hatalom által kivetett adókat. Amikor katonákat vezényeltek ki az adó behajtására, Gulyás Ferencbkó megtagadta az adókönyvek kiadását és nem adott kísérőt a helyismerettel nem rendelkező adóbehajtók mellé. A bíró „.. .azonnal otthagyta a községházát. A katonaság ezután helyről helyre tömeges elszállásolással, egész török módra szedette az adót. A legszegényebb háznál 4-5 volt elhelyezve, s nem mozdult addig, míg az illető az adóját ki nem fizette. Volt ház, vagy nagyobb birtokos, hol 30-40 volt az adóbefizetéséig beszállásolva. De azért senki sem fizette meg az adót, míg tényleges erőszakoskodásban nem részesült. Magát bíró uramat 22 katona lepte meg és szorította ki. A szoba falába puskáik számára nagy szögeket verve. Bíró uram pedig csak azért, hogy enni ne kelljen adni nekik, inkább magának sem főzetett, feleségével együtt ... hol ide, hol oda járt hálásra és ebédre, ... nagyobbára úri házakhoz, de a derekát főhajtással be nem adta. Nagyon természetes, mindenütt szívesen látott vendégek voltak." M Az abonyiak tehát tovább folytatták a Deák Ferenc által meghirdetett passzív ellenállást. Amikor a bíró helyzete tarthatatlanná vált, 1861. november 16-án az abonyi elöljáróság minden tagja lemondott.

60 Az 1865/66-os országgyűlés előkészületeinek idején Abony lakossága ismét reménykedett az 1848-as alkotmány helyreállításában. Nagy korteskedés előzte meg a képviselőválasztást a kerületben, ahol végül is csupán 32 szavazattöbbséggel győzte le Orczy Béla Máriássy Béla ellenzéki jelöltet. A 2423 választásra jogosult csaknem hiánytalanul megjelent a december 2-i szavazáson, 455