Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)
Kocsis Gyula: Abony gazdaság-, társadalom- és művelődéstörténete a török kiűzésétől a jobbágyfelszabadításig
8. táblázat A földbirtoklás megoszlása 1847-ben háztartás beltelek tanyaföld legelő erdő kataszteri kataszteri kataszteri kataszteri db % hold % hold % hold % hold % közbirtokosság 28 2,3 808 63,0 7037 46,7 2046 44,7 2400 100% telkes jobbágyok 496 40,8 34 26,8 7488 49,7 1921 42,0 házas zsellérek 689 56,8 118 9,2 581 12,0 városi és köztisztviselők 10 0,7 517 3,4 25 0,5 összesen 1213 100% 1280 100% 15042 100% 4573 100% 2400 100% át jelentő közbirtokos famíliák a szántók és legelők mintegy 45%-át mondhatták magukénak, (lásd a 8. sz. táblázatot 06 ) A jobbágyfelszabadítást közvetlenül megelőző esztendőkben tehát így oszlott meg az úrbéres és az allódiális föld. Ez a megoszlás volt az alapja a jobbágyfelszabadítás után kialakuló kisbirtokos paraszti és középbirtokos űri földtulajdonnak. Maradt azonban egy rendezetlen kérdés, amelyet a jobbágyfelszabadító polgári forradalom sem rendezett és ez a zsellérség kérdése. 3. A közbirtokosság álláspontja az volt, hogy az 1770-es urbáriumban 103 úrbéri zsellért írtak össze. Ennyinek jár tehát a 150 négyszögöl beltelek és az egy hold legelő, a városban élő többi zsellérnek nem. Ezek nemesi udvartelken élő un. kuriális zsellérek, akik továbbra is egyéni alku szerint bírhatják házaikat, de sem legelő sem beltelek nem jár nekik, mert földesúri földön élnek. A közbirtokosok tehát az abonyi zsellérség У részét meg akarták fosztani attól a minimális birtoktól is, ami a zselléreknek járt. Hosszan tartó, éles vita folyt az úrbéres (ezeknek járt a kevés föld) és a kuriális (ezeknek nem) zsellérség létszáma körül. Végül is 1845. nov. 27-én az úriszéki Ítéletben a mintegy 900 háztartásra tehető zsellérség nagyobbik részét, 689 háztartást elfogadták úrbéres zsellérnek, de 114 zsidó és 27 cigány háztartást változatlanul kuriális zsellérnek Ítéltek. A város nem tagadta, hogy ezek csakugyan kuriális zsellérek, tehát a földesúri udvarházak telkén épített házakban laknak, azonban méltányossági szempontból követelte, hogy fogadják el ezeket is úrbéres zselléreknek, mert hiszen eddig ők is viselték a városi közterheket, azaz adóztak. Ebben a kérdésben a tagosítás után sem jött létre egyezség, annak ellenére sem, hogy az ügyben a Helytartótanácsig is elmentek. Sem az 1848-as polgári forradalomig, sem a szabadságharc végéig nem sikerült a város számára elfogadható végzéssel lezárni a pernek ezt a részét. Így végül is az 1853. évi úrbéri pátens alapján a zsidóságnak, mint kuriális zsellérségnek az úrbéres járandóságokból történt kizárásával zárult le a per. A városi közösség kitartó perlekedése azonban nem volt hiábavaló, mert a városban lakó zsellérség nagy tömegei számára sikerült elismertetni úrbéres voltukat, és ezzel a némi jószágtartást, illetve veteményezést lehetővé tevő 1350 négyszögöles zsellérilletményt kiharcolni. 428
