Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Kocsis Gyula: Abony gazdaság-, társadalom- és művelődéstörténete a török kiűzésétől a jobbágyfelszabadításig

gáns, gavallér pap, ki mindent díszessé tett maga körül. A régi rékasi úton fekvő 32 hold családi fundusán nagy díszes parkot, remek gyümölcsöst, virágkertészetet - üvegházzal - alakított, a nép bálványozta. A párbérilletménye egy részét a városnak átengedte és ezzel a kórháznak vetette meg az alapját." Hatvanegy éven át volt plébánosa a mezővárosnak. Andrásy plébánossága idején, 1840-ben került Ábonyba káplánnak Horváth Mihály-\ tudós történész pap, az Akadémia tagja, 1849-ben vallás- és közoktatási miniszter. Nagy hatással volt az abonyi közbirtokos urakra, a magyar nyelvű irodalmat terjesztette körükben. Korábban csak német újságok jártak az abonyi kaszinóba, a magyar újságokat ő rendelte meg. A kisdedóvó egylet megalapítását és fenntartását biztosító jótékonysági gyűjtést is Horváth Mihály indította el. A katolikus kántorok - tanítók névsorát jóval hiányosabban őrizte meg Márton Ferenc munkája, mint a református iskolamesterekét. 1728-ból Buday Istvánt, 1753-ból Matasinszki Andrást ismerjük. Az 1770 körül készült jelentés szerint ekkor Molnár Ferenc volt a tanító, nyolcvan fiú és 22 leány járt iskolába. A fiúkat olvasni, írni, deklinálni és konjugálni tanította, a leányok csak olvasni tanultak. Fontos volt a katolikus hit oktatása is. Fizetése minden tanuló után évi egy forint volt. A katolikus házaspárok évi fél mérő gabonát és 25 krajcárt fizettek, a közösségtől pedig egy fél szalonnát, egy köbméter fát, nyolc icce vajat, ötven font sót és négy kocsi szénát kapott. Az irat a katolikus iskola működésének kezdetét 1737-re, a református iskoláét pedig 1525-re teszi. Ez utóbbi nagyon korai időpont, hiszen ekkor még a lutheri reformáció is alig kezdett az országban terjedni. Ezért arra kell gondolnunk, hogy az 1525-ben működő iskola - ha valóban volt ilyen - még katolikus iskola volt, és csak a későbbi évtizedekben vált reformátussá. Az 1729-ben épült kis téglatemplom helyén Sztranyovszki János plébános 1773-ban új iskolát és kántor házat építtetett. Ez az iskola 1837-ig működött. A Lazúr János tanító által 1811-ben összeállított névsor szerint ekkor 96 gyerek járt iskolába. Lazúr utódai - Csáky Géza, Méhessy József, Sziver János- még az 1773-ban épült iskolában tanítottak. Az 1843. január 27-én tartott mezővárosi tanácsülésen a tanács katolikus tagjai néhány földesúr jelenlétében azt határozták, hogy azontúl a gyermekeket ne maga a kántor és az általa fogadott tanító nevelje, hanem két tanítói állást rendszeresítsenek. A határozat szerint a nagyobb gyermekek tanítója családos ember legyen, évi 300 forint fizetésért, míg a kisebb gyermekek tanítójának fizetését 150 forintban állapították meg. A határozatot 1837-ben tudták megvalósítani. Ekkortól a gyermekek életkoruk szerint különválasztva, két külön teremben tanultak. Ebben az évben Zsámbokról kerül Abonyba kántornak Reiter Márton, aki bécsi mestereknél tanult, nagy zenei műveltségű ember volt. Hosszú ideig működött az abonyi egyháznál. Ötvenéves jubileumára a király koronás arany érdemkereszttel tüntette ki 1887ben. Reiter Márton helyettes tanítói Egyed György, Lénárd István, Víg János és Reiter N. János voltak. A zsidók az 1760-as években kezdtek Abonyban letelepedni. Az 17Ó7. évi megyei összeírás szerint már 7 zsidó család élt Abonyban, és volt egy sakter is. Néhány évvel később a megszaporodott zsidóság rabbit is hozott magának, a tudós Reh Mose Richter Gottliebet. A rabbi magas kort ért meg, és hosszú időn keresztül vezette egyházát. Az első zsinagóga 1775-ben épült Abonyban, majd tíz év múlva 1785-ben a zalabéri Horváth család telkén már téglából építettek egy újat és nagyobbat. Ez a templom negyven esztendeig szolgált, 1825 után az akkori telektulajdonos - a gróf Szapáry család - magtárrá alakíttatta át. Az abonyi zsidóság új, klasszicista stílusú zsinagógája az Örményi Család telkén épült fel 1825-ben. 5. AZ ÚRBÉRI PER ÉS A TAGOSÍTÁS Az 1832-36. évi országgyűlésen hozott, az úrbéri viszonyokat rendező törvények lehetővé tették, hogy a földesúr, vagy a jobbágyok többsége kérhesse a közlegelő elkülönözését és a földek tagosítását. A jobbágyság is figyelemmel kísérte a rendezés alakulását és közülük az írástudók 424