Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Schleininger Tamás: A Szentendrei Kaszinó története a korabeli sajtó tükrében

VI. FEJEZET A KASZINÓ ÚJBÓLI FELOSZLÁSA A következő, kaszinóval kapcsolatos hírt a Szentendrei Néplap 1919. szeptember 14-i számában olvashatjuk. A lezajlott események, történelmi fordulatok utáni korhangulatot tükröző újság, a Kaszinó feloszlatásáról tudósít (ami végül is formális gesztusnak tűnik) és egy új egyesület létrehozásáról: „Egy új társadalmi tömörülés városunkban. A sorsdöntő események viharzásából nem kis jelentőséggel emelkedik ki az az akció, amit Szentendre város mindenkor hazfias közönsége a napokban megindított. F.hó szept. 7-én összejöttek a régi szentendrei »Kaszinó« tagjai s kimondották ennek feloszlatását (kiemelés S.T.). A város közönsége azonban levetkőzve a múlt bűneit, a széthúzást, a felekezeti torzsalkodást, amely szervezetlenül, szétziláltan és védtelenül szolgáltatta ki a társadalmat hazánkra kárhozatos áramlatnak - szükségét érezte annak, hogy erős keresztény szervezetbe tömörüljön; egyrészt, hogy felelevenítse a világháború öt esztendeje és a vörös terror négy és fél hónapos uralma alatt megzsibbadt társadalmi érintkezést, másrészt, hogy mint szilárd erkölcsi testület tekintélyének súlyával képviselje városunk lakosságának erkölcsi és kulturális érdekeit. E végből mintegy száz főből álló polgárság, melyben mind városunk intelligenciája, mindpedig az iparos-, munkás- és gazdaközönség is tekintélyes számmal képviselve volt, f. hó szept. 11-én értekezletre jött össze, melyen kimondta, hogy a régi úri »kaszinó" helyébe (kiemelés S.T.) egy olyan egyesületet óhajt létesíteni, mely a társadalmi osztályok mindegyikét egységesen magába tömöríti, mely egyesület azonban minden politikát szigorúan kizár tevékenysége köréből. Az értekezlet végül egy 12 tagból álló bizottságot bízott meg az újonnan alakuló polgári egyesület alapszabályainak kidolgozására. A mostani szervezkedés örvendetesen bizonyítja, hogy a múlt keserű tapasztalatain minden irányban okultunk. Tenger megpróbáltatás után kezdjük megérteni a magyar problémákat, s megtanulni azt, hogy ha szegény, ha tudós, ha tudatlan is vagyok, féltve kell ragaszkodnom a szenvedésektől elborított és a sebek koszorújától vérző magyar nemzetünkhöz, s osztanunk kell a sorsot: a tavaszt vagy hervadást, s míg a halál fejszéje sírba nem súlyt, tagja vagyok nemzetemnek testemmel-lelkemmel és minden érzésemmel. Ez a nemes céltól megindult tömörülés valóban megérdemli, hogy a városnak közönsége részéről a legmesszebbmenő támogatásában részesüljön." A téma ismét feléled a következő év tavaszán, amikoris a Kaszinó helyén - helyett sikerül összeverbuválni egy „ Társas-kör"-t. A Szentendrei Néplap 1920. április 18-i száma a következőket írja: „ Társas-kör Szentendre város polgársága szükségét érzi annak, hogy legyen egy olyan hely, ahol az egyforma gondolkodású emberek összejönnek, s a napi munka után nézeteiket barátságosan kicserélhetik. Ezt a célt szolgálta a volt »Kaszinó«, mely azonban a dicstelen forradalmi idők mindent elpusztító viharában csendesen kimúlt. Küzdy Jenő és Völgyi Géza urak azonban belátták, hogy az alkotó munka eme nagy idejében tenni kell valamit. A társadalom vállára nehezedő nagy és fontos munkával csak egy szervezett társadalom képes megbirkózni. Dolgoztak és agitáltak, míg végre összehoztak egy »Társas-kört«, mely a régi kaszinó volt helyiségébe költözött be. A »Társas-kör« nem foglalkozik sem országos, sem helyi politikával. Háládatlan mesterség ez. Ellenben csendben, minden feltűnés nélkül erős szervezési munkát kíván kifejteni, hogy ez a »Társas-kör«-be tömörült tekintélyes számú polgárság számottevő tényező legyen Szentendrén. A tisztikar a következőleg alakult meg: Ügyvezető elnök: dr. Lieber József, titkár Küzdy Jenő, pénz378