Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Schleininger Tamás: A Szentendrei Kaszinó története a korabeli sajtó tükrében

Úgy tűnik, volt némi foganatja a kritikai hangnak, mert a Szentendre és Vidéke 1911- 7. számá­ban „Conference a bálról" című terjedelmes, de ízes cikkben a következőket olvashatjuk: „Hát nincs igazuk a kételkedőknek, tévednek a megalkuvók, helytelenül cselekszenek a vissza­vonulók. Mert hát - kérem szeretettel - Szentendrén van talaja a társadalmi életnek, csak csinálni, szervezni kell kellő körültekintéssel s megfelelő óvatossággal. Hiszen mi - kérem - nagyon sokan vagyunk, kik vágyunk együtt lenni, mulatni, vigadni kellő korlátok között. Sőt mi több, Szent­endrén nincs is olyan nagy hely, mely be tudná fogadni azt a közönséget, mely az együvétartozásra megérett. Ezeket csak azok nem hiszik el, akik nem voltak ott a február 4-i kaszinó bálon. - Mondaná valaki: Hja uram, ön nem ismerős a helyzettel, azért beszél így ! Felelném rá: - Dehogy nem! Hi­szen mindenütt ilyenek az állapotok. Mihelyt azonban a társadalom észreveszi, hogy megérett az együvé társulásra, keresi az össze­kötő kapcsot s ha ezt megkapja, kész az eleven, pezsgő társadalmi élet. Persze előítélettel bele­fogni e munkába nem szabad. Méltóztassék elhinni, megijedtem, amikor a feburár 4-i mulatságon oly nagy közönséget láttam együtt. Féltem, hogy úgy járunk, mint az özvegyasszony tyúkja, amelyik a túltömöttségtől fordult fel. De nem úgy történt! Egy gyönyörűen sikerült mulatságot könyvelhettünk el Szentendre kró­nikájában. Teljes erővel működtünk ugyan azon, hogy ennyien legyünk, mégis csodálkozásba estünk ekkora tömeg láttán. Féltünk, hogy e közönséget nem leszünk képesek mulattatni, mint szeret­nénk. Hogy e félelmünk mennyire alaptalan volt, mutatja a jókedvben lefolyt éj. Igyekeztünk minél hamarabb túladni a műsoron (sic! S.T.), hogy annál több idő jusson a táncra. Bár a nátha és a re­kedtség ellepte az egész társaságot, szép sikerrel adott elő a Dalkör három dalt, megnyerő orgá­nummal szavalt Gál Ferenc, s közismert művészi játékkal kísérték Rosenberg Gusztávné, Nagy Mariska és dr. Ványi Ferenc. - Fischer Marianna kedves druck közepette (nekem megsúgta conferálás előtt!) szépen dalolt két dalt, s utána dr. Ványi monologizált a magyar irodalom berké­ből kedélyesen összeállított versezetben. Közkedveltségnek örvendett egész előadása. Az egyes számok előtt e sorok írója conférait. Már fél 11 órakor végeztünk a műsorral. Megszűnt egy kevéssé a túlzsúfoltság, a mamák elfog­lalták a székeket, az urak eloszlottak az étterembe, s a lányok állandóan táncoltak reggel fél 8 óráig. Gyönyörű éj volt. Az első (legutolsó is volt egyúttal) négyest 40 páros táncolta éjjel egy órakor, s 23 pár járta a csárdást reggel 6 órakor. Kell-e több bizonyíték az erkölcsi sikerhez? Ott volt az egész Szentendre. Jelen voltak: asszonyok (felsorolja, S.T.), leányok: (felsorolja, S.T.). Bevétel 210 K., kiadás 174 K. volt, tiszta jövedelem 39.16 K. Felülfizettek: (felsorolja, S.T.). E helyen is felhívjuk a közönség figyelmét a csütörtöki összejövetelekre, hol a műkedvelő ze­fiekar és dalkör próbákat, s műsoros előadásokat tart, s nemegyszer reggeli órákig táncolva pró­babálokat csinálnak. A lelkes társaság közkívánatra először február hó 25-én álarcos és jelmezes bolond - estélyi rendez, melyre a kedélyes szövegű meghívókat már e héten kiküldik. Előre is jelezzük, hogy az álarc és jelmez nem kötelező, a rendezőség azért csinál bolond estélyi, hogy az unalmas életünk­be egy kis vígságot varázsoljon be a rózsaarcú lányok kedves kis kosztümjeivel, s a nem kevésbé mulattató nő és férfi víg felvonulással. Csak készüljenek hölgyeim, s önök is családapák. Legyünk sokan azon a bolond estén. ­Conferencier." 3 70

Next

/
Oldalképek
Tartalom