Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Schleininger Tamás: A Szentendrei Kaszinó története a korabeli sajtó tükrében

Miklós cigány szolgáltatta a talpalávalót és 1/2 10-kor rágyújtott az első tüzes csárdásra, melyet nekividult kedéllyel, tűzzel járt a »szép« jelzőre érdemes társaság. A csárdást a csodahatású kóló, majd a négyes - melyet 30 pár táncolt - követte. Azután a szó legszorosabb értelmében kivilágos - kivirradtig, cipőszakadásig tartó mulatozás járta. A jelenlevők közül következőket volt módunk feljegyezni. Asszonyok: Bogdanovics Sándorné, Guba Istvánné, Huzsvig Lyubóné, Ignyatovics Jánosné, Krecsárovics Miklósné, Laczkovics Györgyné, özv. Nikolics Sándorné, Popovics Istvánné, Sally Ágostonné, Vujts Istvánné, Zubkovics Arsénné, stb. Lányok: Aposztolovics Aranka, Csupics Danica, Dérmey Elsa, Gruics Ilonka, Gregor nővérek, Járos Adrienne, Laczkovics Zorka, Lazits Mariska, Lebeder Llyubica, Paulovics Olga, Nedelkó Irénke, Sarics Janka."

19 A következő, Kaszinóval kapcsolatos cikk egy gyöngyszem, amely ironikus hangvételével a kaszinói élet sekélyesebb oldalára mutat rá. Amint azt a Kaszinó alapszabályának I. Fejezete 2. §ának с pontjában olvashattuk a Kaszinó céljáról: „társas összejövetelek, kirándulások rendezése, valamint a törvény által nem tiltott játékok által szórakoztatást nyújtani." Ez a felettébb szakszerűen megfogalmazott passzus „lefordítva" annyit jelent, hogy a Kaszinó helyiségében kártyajáték űzhető. A kártyázás egyik velejárója pedig az a személy, akinek anyagi fedezete nem lévén, csak szemléli a kártyacsatákat. Ezt a típust hívjuk: kibicnek. Nos, a Szent-Endre és Vidéke 1900. június 2-i számában a kibic „viselkedési normái" kerülnek meghatározásra. „Egy vidéki Casinó alábbi kibicszabályait ajánljuk társasköreink szíves figyelmébe: l.§ Kibic az, aki kockázat nélkül, a kártyajáték élvezetes izgatottságában részt vesz. 2.§ Minden kibic tartozik tisztességesen öltözködni, s valamely jótékony célra fordítandó 1 korona felvételi díj lefizetése mellett a kibicek állandó helyi névsorába felvehető. 3-§ A kibic mindenkor valamely játszó mögött, de illő távolságban, a játszó jobb oldalán tartozik helyetfoglalni, s a játszóasztalhoz csak az esetben szabad közelebb mennie, ha valamely, az asztal alá esett tárgyat (kártya, pénz, kréta vagy szivacs) akar felemelni. Ha a leesett tárgy bepiszkolódott volna, a kibic kötelessége azt szépen megtörülni, s az illető játszónak óvatosan és udvariasan átadni. 4.§ A kibicnek nem szabad szortyogós pipából dohányozni vagy büdös szivart szívni. 5.§ Ha a játszó szivarra akar gyújtani, köteles a kibic tűzzel szolgálni. ó.§ Ha a játszó helytelen színt ad, a kibicnek röhögni szabad ugyan, de közbeszólni tilos. 7.§ Ha a kártyázónak elfogyott a pénze, a kibic tartozik kölcsönadni. 8.§ Ha a kibic rossz tanácsot ád a játszónak, fizeti az okozott veszteséget; ellenesetben egy másik asztalhoz toloncolható. 9.§ Példás viseletű kibicek a játszótársaság közakaratával főkibicekké léptethetők elő, kiknek ha megkérdeztetnek - már a játszmára vonatkozó véleményt is szabad nyilvánítani. 10.§ A kibic nem lehet mütyista, s nem szabad a játszót semmire biztatnia. ll.§ Ha a kibic látja, hogy a játszónak feltűnő pechje van, tartsa kötelességének, minden felszólítás nélkül helyét elhagyni. 12.§ Ha a kibic az itt említett szabályokat megsértené, a kibicek helyi névsorából egyszerűen törültetik." Nem lehetett könnyű sora abban az időben a kibicnek! A Kaszinóban folyó pezsgő élet rövid idő alatt a mélypontra zuhant. (A hullámhegy-hullámvölgy fázisai különben végigkísérik a társaskör történetét). Erről a Szent-Endre és Vidéke Hírlapja 1903. feburár 22-i számában „Egy régi kasinói tag" tudósít: „A szentendrei Kaszinó. Tekintetes Szerkeztő úr! Meglehetősen vegyes érzelmekkel fogadtuk b. lapjának megjelenését. Városunk közönségének túlnyomó része azon álláspontra helyezkedett, hogy helyi lapra tulajdonképpen nincs is szük364