Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)
Reznák Erzsébet: Részletek Csala István életrajzából
tükrözte a kormány összetétele: a 16 személy közül 11 az MKP, 2 az NPP, 3 pedig az FKGP tagja volt. A másik belpolitikai változás a két munkáspárt 19^18. június 12-i egyesülési kongresszusa volt. A harc rövid volt, de könyörtelen: az KMP majd az MDP térnyerésével, az ellenzéki pártokat fokozatosan és kíméletlenül - nem riadva vissza a törvénytelen eszközök alkalmazásától sem, az itt állomásozó szovjet katonai erők támogatásának biztos tudatában - kiszorították a hatalomból. Csala István hivatali ideje alatt 25 rendeletet írt alá. Bzek között - a szokványos ügyekkel foglalkozókon kívül - ilyen, a kor mezőgazdasági politikáját jól tükröző címek is olvashatók: a hamvas gumipitypang szedésére szolgáló gépek bejelentése tárgyában (253100/1948.), a gyapot termesztésének és forgalmának szabályozásáról (251.800/1948.). A többség azonban szakmai jellegű rendelet, de csak részterületeket, aprólékos, nem túl jelentős témákat szabályoz. A tsz szervezés valóban páratlan brutalitással ment végbe Magyarországon. A több hullámban folyó agitáció első szakaszáról beszélt itt Csala István. Ez azonban csak a kezdet volt. Az igazán kíméletlen, utolsó akció, melynek ő maga is "áldozatává" vált, hiszen a kényszerítő körülmények hatására ő is tsz tag lett, 1961-re fejeződött be. Ma tudjuk igazán, mennyi kárt okoztak a politikusok ezzel az átszervezéssel a magyar mezőgazdaságnak! 7. A kormány összetétele: Min. ein. Dobi István FGKP, min. ein.h. Rákosi Mátyás MDP, államminiszter Rákosi Mátyás, Erdei Ferenc NPP, belügyminiszter KádárJános;MDP', építés- és közmunkaügyi Damas József NPP, földművelésügyi Csala István FKGP, honvédelmi Farkas Mihály MDP, igazságügy Ries István MDP, iparügy Kossá István MDP, kereskedelem- és szövetkezetügyi Rónai Sándor MDP, közlekedésügyi Gerő Ernő MDP, majd Bebrits Lajos MDP, külügy Rajk László MDP, népjóléti Olt Károly MDP, pénzügyi Gerő Ernő MDP, vallás- és közoktatásügyi Ortutay Gyula FKGP. A diktatúra kiépítéséhez vezető út egyik állomása volt a külügyeket irányító /to/&elleni per 1949-ben. Csala István itt felidézett parlamenti beszéde 1949. december 15-én hangzott el, a belügyminisztérium 1950. évi költségvetése tárgyában. Csala tóm« minisztertársairól alkotott véleményét két személy esetében ki kell egészíteni. Erdei Ferenc (1910-1971) az egyik, akinek a neve többször is előfordul ebben a dolgozatban. A közgazdász, szociográfus, író komoly érdemeket szerzett a tudomány területén, a II. világháború előtt született művei a magyar társadalomtudósok élcsapatába emelték őt. A Nemzeti Parasztpárt egyik alapítója volt 1939- június 29-én, ez a szervezet a szegényparasztság és a vidéki lakosság köreiben lett igen népszerű. Politikusként azonban mindez az erény már nem mondható el Erdei Ferencről. Miközben nézetei, politikai tevékenysége révén fokozatosan a kommunista párthoz közeledett, régi barátaitól (Bibó István), pártbéli társaitól (pl. Kovács Imre) véglegesen eltávolodott. Ortutay Gyula ( 1910-1978) szintén nagy tekintélyű tudósként, folklóristaként ismert. Vallás- és közoktatási miniszterként nemcsak ebben a kormányban ténykedett, hanem 1950-ig állt a tárca élén. Pártja, a kisgazdapárt azonban a háború után vallott politikai nézeteit és tetteit nem tartotta összeegyeztethetőnek az eredeti programmal. A Rákosi-Gerő-Révai-Farkas "hitközség" tagjai valóban zsidók voltak, s ellenségeik, ellenfeleik igen gyakran hivatkoztak erre a származásra a vezetésük alatt elkövetett törvénytelenségek, gazságok kapcsán. Nem kell külön mondani, milyen veszélyeket rejt magában az ilyenfajta bírálat. Sokkal fontosabb közös tulajdonságuk volt az, hogy mindannyian hosszabb időt töltöttek el moszkvai emigrációban, 1944-ben Sztálin "legjobb tanítványainként" tértek haza Magyarországra s egymással versengve igyekeztek kiszolgálni a szovjet érdekeket. Farkas Mihály egyébként nem volt munkaszolgálatos. A kisgazdapárt, hasonlóan a többi párthoz, fokozatosan elhalt. Bár törvény, rendelet soha sem intézkedett betiltásról, a párt, miután törvénytelen és törvényes eszközökkel fokozatosan megfosztották létalapjától, tagságát szétzilálták, megszűnt. Ahogy Csala István többször említette: a párt csak felfüggesztette működését, hiszen az egykori kisgazdapárti képviselők még hosszú idő múlva évről évre találkoztak.
