Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)
Jakus Lajos: A töröktől megszabadított Vác 1596–1622
Csatában a jó ló életet jelentett gazdájának, de tekintélyt is egyébként, azért ami áldozatot meg tudtak érte hozni, különösen az arabs lovakért, mindazt megtették. Nagy Egyed Vácra kerülése után azt az elvet követte, amit parancsnoka, Koháry ajánlott Beniczkynek: „Kegyelmed azon legyen, hogy jó szomszédságot és békességet tarcsiaon az szomszédokkal." Néhányszor már megégette kezét a török miatt, most pedig óvatos volt, amikor Szefer pasa felhatalmazta arra, hogy a tolnai csavargó csatázó törököket, akik a Vértesen és falukon járnak, levágathassa. A szegény emberek elunták őket hússal, kenyérrel tartani, a kereskedők sem mernek a Dunán hajóval közlekedni. Nagy Egyed szívesen vette Szefer felszólítását a csatázó, rabló törökök levágására. így számol be róla Thurzó nádornak: „Az Pasa leveléhez képest reájok keöldék egynehány legínt, hogy megh adgyák magokat mindgyarast arra az szóra az mi legínyünkhez lövöldöztenek, ezek is rajtok lővén mind az nyolcat le vágták." Továbbá beszámol arról, hogy melyik török végházból valók voltak. „Budaiak is voltának közöttök kiket az budai Pasa is kergettetett, az ő leveléhez képest vágattam le az ő levelét pedighlen Dóczy István Uramnak ő Nagyságának küldöttem". 133 Vác főkapitánya akkor még Dóczy, neki tartozott felelősséggel. Egy hónappal később Fáncsy Ferenc levelében tudatja Thurzó nádorral, hogy amit a budai basának írt, maga szolgájával küldötte alá Vácig, onnan Nagy Egyed Buda alá juttatta. A választ ott szolgája nem győzte várni, hanem azt Nagy Egyed küldte Nógrádba, onnan Palánkba, onnan Bozókba vitték. 13,1 /Ilyen utat kellett egy levélnek és válaszának megjárni!/ Koháry Péter útján Beniczky november elején szabadságot kért, hogy családját Micsinyéről Vácra szállíthassa. Ezt megkapva, Koháry november 12-én írja: „csak hogy kegyelmed az helt jó módgyával és jó eőrizet alatt hadja és elvégezvén dolgait vissza siessen helére Kegyelmed. Nagy Egyed Uram és Kegyelmed írjon ide az Kegyelmetek keozeöt való dolgokról, hogy tessék ki, hogy az Kegyelmetek nem jó akarói hamissan hirdetik kegyelmetek felől azt." Végül záró soraiul hozzáfűzi: „Nagy Egyed uramnak ajánlom szolgálatomot, ha kegyelmed ki megyén az helről, meghadgia Kegyelmed Nagy Egyed Uramnak, hogy ide mindenekreol írjon valami hírei lesznek eő Kegyelmének." m Úgy látszik, voltak ilyen hírei, mert december 4-i levelében Koháry az otthon, Micsinyén tartózkodó Beniczkyt értesíti: „Az mi azon Váczy leginyeket illeti az kik az Törököket levágták, nekem is meg írta volt Nagy Egyed uram, mint hogy semmi panasz reájok nincs és oly emberek, hogy jövendőben is szolgálhatnak, meg írtam hogy kegyelmed jó kezességh alatt elbocsáthattia és ha Capitány Uram eő Nagysága kívánnya, hogy kegyelmetek elő állíthassa" l36 Ilyen felelősséggel járt, ha törököket levágtak a váciak a rájuk kényszerített „béke" alatt. Beniczky visszatérve Vácra, Koháry levelében említett ellentétről, mely Nagy Egyed és közötte létezett volna és annak ellenségei örülnének, Thurzónak magyarázatot ad: „Két levelét vettem. Egyiket az melyben Nagy Egyed Uram dolga feleöl ír Nagyságod. Másikat Váci Pispek Uram panaszai feleol. Az mia azért Nagy Egyed uram dogát illeti, Kegyelmes Uram nem jó informálták Nagyságodat felőle, mert én semmi veszekedést nem indítottam." Egy pincét vett kezéhez, amit mindenkor a főkapitányok bírtak, helyette másikat adott Nagy Egyed háza előtt, melyért búzát adott másoknak. Neki kellene inkább panaszkodni, „mert Nagy Egyed a főkapitány majorját, istállóját és vicekapitány majorját és pincéjét is magának vette és bírja, azt mondja, hogy Dóczy adta neki." Ő nagynehezen kért tőle egy istállót hat lóra valót, azt is a főkapitányok bírták előtte. „Dóczy azokat is elosztotta kimenetele előtt, netalántán őfelsége pénzével és jószágával építették, így nem disponálhatott felette Dóczy, csak amíg kapitány volt." Neki is csak addig volna ahhoz joga, amíg itt tisztviselő. 137 Nagy Egyednek nemcsak Gyöngyösön volt birtoka, l602-ben Nógrád megye előtt tiltakozott Kolonán és Tarnóczon volt birtokrészei miatt. Birtokkérelme l6l8-ban Makád és Szentmiklós helységekre szólt. 138 Családja a katonai pályán felemelkedők típusa. Öccse Nagy János előbb Vácon szolgál, 1618-ban a kamarától neki kéri a szigetségi gondnokságot, mivel Vörösmarty 29