Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Reznák Erzsébet: Részletek Csala István életrajzából

I. Úgy beszélem el az életemet, ahogy én annak a fontosságát érzem. Nem írtam le magamnak az életrajzomat, mert már nem is tudok írni rendesen, hiszen két ujjam megbénult. De gondolkozni még tudok. Nem voltam különösebb ember, csak olyannak születtem, mint a többi tanyai parasztgyerek. 1899. november 2-án születtem Cegléden. A családban én voltam az első gyerek, azt mondták, nagyon haragudtak rám, mert nagyon megszenvedett velem az anyám. Aztán még két öcsém született. Itt, Budai úton, a szomszédos házban nőttem fel, a szüleim itt gazdálkodtak, kb. 8 holdon. A földet a nagyszüleim szerezték - apai nagyanyám, aki Pestre hordta a csirkét, a libát, 10 holdat tudott összeszedni, az anyai nagyapámék pedig 6 holdat hagytak a gyerekeikre. Tanyán laktunk, de az első öt osztályt a városi katolikus iskolában végeztem el, csak a hatodikat jártam kint a Kámáni iskolában. Nagyon szerettem tanulni, a számtant, az algebrát, a fizikát kedveltem a legjobban. Később nyelveket is tanultam, németet és eszperantót. Aztán annyi dolgom lett, hogy alig jutott időm olvasásra: bekanalaztuk a levest, aztán gyerünk tovább, munkára, munkára! Míg kicsik voltunk, a szüleim tartottak béresgyereket, de 12 éves koromtól már nekem is helyt kellett állnom a munkában a felnőttek mellett. Ezen a vidéken is arra törekedtek a parasztok, hogy ősszel minél később menjen iskolába a gyerek és tavasszal minél előbb ki lehessen venni a tanulásból. Mit tanul az iskolában? Minek az? Én se jártam oda sokáig, mégis boldogulok, egymás után szerzem a földeket - mondták régen. Nem tudták, hogy az iskola nem teher, nem érezték át, hogy milyen nagy kár, ha valakinek nincsenek könyvei. Mert ezeknek a régi parasztoknak csak három könyvük volt. Az egyik volt a Biblia, ott volt a mestergerendán, míg az egér össze nem rágta. Mellette volt a kalendárium, ez volt a másik könyv. No, hát ennek már volt valami becsülete, mert ebben megtalálták a vásárokat, meg a névnapokat. Tudták, hogy mikor kell köszönteni a szomszédokat, meg a komákat, tudták, hogy mikor mehetnek a vásárba, ahol aztán vagy őket csapta be valaki, vagy ők csaptak be valakit. A harmadik, a takarékkönyv, az volt a valami! Mert ha ebben összejött egy holdra való, az adta a rangot, a földnek a mennyisége. Akinek több földje lett, azt még a templomban is az első hely illette meg. Ha városi képviselőtestületi tagot választottak, akkor is csak ők jöhettek számításba. Akkor a szegény ember szóhoz sem juthatott. Itt lakott pl. a szomszédban Dobos László, 150 holdas gazda: úrvacsora osztáskor mindig ő állt elöl a sorban. Vagy ha levelet kapott, át sem vette, ha nem volt rá írva, hogy „méltóságos"! Az iskola elvégzése után itthon maradtam, dolgoztam én is, gyerekként egész ember helyett. Megtanultam kapálni, kaszálni, kaszát kalapálni, rám bíztak minden munkát. Igaz, nem nagyon kellett tanulnom - majd megtanítja a saját nyomorúsága, így mondták a régiek. Ezen a vidéken főleg hozzánk hasonló középparasztok éltek, de laktak itt jómódú szőlőbirtokosok is. A legtöbben mégis a szegény emberek voltak, akik a szőlőbeli munkát végezték, de akik ezen kívül aratást, csépelést, törést is vállaltak. Szerencsére, munkát itt mindig vállalhatott az, aki dolgozni akart. Pest megye legjobb termőföldjei errefelé vannak, aki ügyes volt, tudott gazdálkodni. Nyaranta megnőtt a lakosság létszáma, mert a városbeli ügyvédek, orvosok, tisztviselők szívesen jöttek ide nyaralni. Sokan közülük egész nyárra kiköltöztek, de néha még télire is kint maradtak a szőlőben vagy a tanyán. A város akkor még messze volt innen, hiszen a vonat sokba került, legföljebb csak gyalog járhattunk volna be, mulatni, szórakozni viszont akkor is szerettek az emberek, hát gondoskodtak bálokról. Olyan házakhoz jártunk el táncolni, énekelni, ahol jó citeras vagy cimbalmos ember lakott. Belépődíj nem volt, legfeljebb egy szakajtóba dobtuk a pengőket. A csendőrök néha haragudtak ezekért a „lopott" bálokért, pedig komoly verekedés nem volt soha. Később aztán szerveztünk egy gazdakört, a polgármestertől elkértük a Kámáni erdei szalétlit és telente teaesteket rendez327