Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Reznák Erzsébet: Fényképészek és műtermek Cegléden

viselte. Pl. SzágerM. fényképészeti és festészeti műterme, Zoltán fényirda. A bevált szokások közé tartozott az is, hogy fantázianevet kapott egy-egy műterem s így öröklődött, pl. „Battyány", „Danica", „Hungária", „Adelia".* Mindkét elnevezési módnak ugyanaz az oka: a folytonosság, az azonosíthatóság, a fölismerhetőség garanciáját kívánták így biztosítani a fényképészek. Fontos támpontot jelentett a megrendelőnek a pontos helyszín megjelölése: pl. Népbank udvar, a Gombos ház, Rákóczi út-Szegffí utca sarok.

9 Ugyanígy alkalmazták megkülönböztetésül a ház tulajdonosának nevét is: pl. Havorka-féle ház, Unghváry-féle ház.

10 Mivel azonban az egyes műtermek „vándoroltak", azaz mindenestül települtek át egy újabb telekre vagy a bérlő idővel újabb műterembe költözött, a legtöbbször együtt jelennek meg a fenti adatok a hirdetésekben vagy a fénykép hátlapján. Azaz: a műterem- vagy telektulajdonos neve, a bérlő neve, az utca neve, a házszám. Sajnos, mindezek ellenére sem könnyű eligazodni a korabeli helyszínek között, hiszen az utcák, terek, házak, intézmények gyakran cserélnek nevet, átalakulnak, vagy eltűnnek, feledésbe merülnek, esetleg teljesen megújulva támadnak fel újra. Helybeli műteremről eddig - egy tervrajzon kívül - ábrázolás még nem került elő, így csak a visszaemlékezések alapján képzelhetjük el egy fényképész műtermét." Ezek szerint Cegléden 1923-ig a fényképészeti műterem (fényirda) fából ácsolt barakkot jelentett, üvegtetővel, észak felé nyitott vagy üveges fallal. A világításról, fűtésről alapvetően a természet „gondoskodott", bár a fényképész is igyekezett befolyásolni a fényviszonyokat. Derítő függönyökkel, magnéziumlámpával, ívlámpával, majd villannyal járult hozzá a természet adományához.

12 A fűtésről sem feledkezhetett el, ha télen akart dolgozni, hidegben nem fogadhatta a kuncsaftokat. Minőségi különbséget jelentett a fűthető műterem, ezért került a magát ajánló hirdetésekbe a büszke kijelentés: „Állandóan jól fűtött műterem..."

13 Lépjünk beljebb a műterembe! A berendezéshez kellettek a mindenkori divatnak megfelelő díszletek. Ezek összeállítására nem volt „szabvány", kiki ízléséhez, anyagi lehetőségeihez szabta ezek beszerzését. Fontos a jó háttér. A képeken leggyakrabban festett, polgári, ritkán arisztokrata jellegű lakásbelsők láthatóak, ablakkal, drapériával, képekkel.

14 A legtöbb képen bútor (székek, padok, asztalok, virágállványok), szőnyeg is látható. Mindezek alapjában véve nagyon praktikus célt szolgáltak: a modell biztos megtámaszkodását, a hosszú expozíciós idő alatti mozdulatlanságát garantálták. Van olyan képünk is, ahol a festett háttér tájat, természeti környezetet ábrázol, műsziklával, műfűvel.

15 Voltak a műteremben kellékek, a fényképeket nézegetve úgy tűnik, igen széles lehetett a választék: újság, könyv, virágok, virágkosarak, zsebkendő, fegyí.r A SSV 1*®АЖЛИЮЩ A Lukács és Társa felvételének hátoldala (82.1.8.) 268