Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Jakus Lajos: A töröktől megszabadított Vác 1596–1622

kusan református parókia lett. A kollégiumról Dillich krónikája lóOO-ban írja: „Ebben a városban a magyarok egy nagyszerű iskolát és kollégiumot létesítettek és abban sok tudós férfit neveltek. Miután a töröktől a keresztények a várost ismét visszaszerezték, nemcsak a város és az iskola került elfoglalásra, hanem az utóbbi egészen romossá vált és elpusztult."

49 Az elmenekült és visszatért lakosság nem tudta saját erejéből helyreállítani még 1605-ig sem. Bocskai azért adta helyébe a Szent Lélek ispotályt, - Vörös Károly állítása szerint - és látta el stallummal.

50 A kollégiumok általában, - mint a sárospataki és debreceni is - szőlők, szántók tulajdonából bírtak jövedelemmel. Vácott hasonlóan voltak korábban egyházi tulajdonban szőlők 1543ig, a török hódoltság előtt. A kollégium további sorsáról annyit sikerült feltárni, hogy Vácott működött 1625-ig, akkor Wallenstein zsoldosai a városba betörve, azt is kifosztották. Védtelen helye - a város falán kívül volt - működését bizonytalanná tette. Nem Murtezapasa üldöztetése folytán költözött ekkor Ceglédre és Kecskemétre.

51 Húsznál több váci származású református prédikátor neve ismert e korszakból, akik itt tanulhattak, mint Váczi Botos István előbb 1622ben rektor a pápai kollégiumban, utána vépi prédikátor.

52 Itt tanított Vörösmarty István rektor l6l2 után, Tolnáról távozva.

53 A kollégium másik tanára Bölcskey István, sereg - prédikátor és senator lehetett, l6ll-ben még Komáromban „őrzi a Krisztus seregét Dobronoky Miklós püspökkel." M Foktőin János prédikátor szintén részt vállalhatott a kollégium tógatusainak képzésében. Bocskai látogatásakor nemcsak a református egyházat jutalmazta, hanem két váci végvári katonát: Horváth Bertalan hadnagyot és Baranyai Mihály deákot Páty pusztafalu donaciójával, bizonyosan Vác átadásával szerzett érdemeikért. Ebből később mindkettőjüknek keserűség származott, pedig Illésházy nádorral is megerősítették az adományt. Csáby Mihály tatai főkapitány megtámadta azzal hogy előtte már telepes jobbágyokkal megültette a puszta helyet, „azért neki engedelmeskedjenek."

55 Balogh István porkoláb, nyolc gyalog és négy lovas hadnagy igazolják: „Pátyot a váci vitézek szállították meg és igen kevés hasznát vötték." A kamara mégis a tatai kapitánynak ítélte oda Pátyot. III. VÁC, A MAGYAR KIRÁLYSÁG VÉGVÁRA VÁRÉPÍTÉS SAJÁT ERŐBŐL Verebélyi, az l604-től porkoláb tisztséget viselő Balogh István, mellette Baranyay Mihály deák strázsamester és Horváth Boldizsár gyalogvajda hozzáfogtak a vár újjáépítéséhez. „Az elébbeni palánknak az töve megh lévén, azon jódarabbal bellől állatták fel az palánkot. Kösd felől az előbbeni helyibe." Később erről vallják: „Az török idejében sokkal nagyobb volt, és most kisebb, mivel hogy ugyan maguknak kelletett fel álatni, sehonnét semmi segítség nem levén, nem érkezvén reá, hogy azon helyet is csinállyák fel az mint az eleőt volt." Vác város elöljárói is megerősítik: „Verebélyi János mind az bastiakat sokai kissebre csináltatta s mind az palánkot sokai belyeb vetette, hogy sem mint annak előtte volt." Úgy tűnik a későbbi vallomásból, hogy Bocskai Vácon tartózkodása idején, l605. november közepén már nagyjából álltak a bástyák és palánkok. A szentendreiek vallják: „Bocskai István idejében mikor azon el ment volt az Palánk bizonyai tudgyák hogy most sem nagyob annál." 56

(Ezt vizsgálta később, 1645-ben bizottság a török panaszára.) Közmunkára, csak a Duna mentén, Maros s a Szentendrei sziget falvainak jobbágyaira számíthatnak, mivel Váctól Budáig elnéptelenedett a tájék. A marosiak l607-ben öt alkalommal panaszkodnak a pozsonyi kamarának, melyet gondviselőjüknek, védelmezőjüknek tartottak, mivel a mezőváros ősi privilégiuma révén a királynak adóztak. Tiltakoznak a váci és damásdi várnál a 14