Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)
Novák László: A Duna-Tisza köze északnyugati vidékének településnéprajzi viszonyai a 18–19. században
A szálláskertet szérűskertnek is nevezték. Devecseri János 1849-ben Íratott végrendeletében úgy nyilatkozott, hogy „Van egy Szürüs Kertem hagyom feleségemnek". 15() A név magára a szemnyerésre utal. A szálláskertben készítettek szérűt, ahol a gabonát elnyomtatták. Egy fajtalansági per során 1781-ben erre vonatkozó adatokat ismerhetünk meg: „Minthogy a Tanú Deutralis Személynek közel való Atyafia egy Kertben laknak, a Tanú múlt Nyárban Nyomtatás Tájban Kertbéli Jószágának megtekintése végett, mint egy Tíz Óra tájban Vasárnap estvéjén ki fordult. A Kert kapuhoz érvén tapasztalta, mintha valamely személy paráznaságot követne... 6 ekkor még akkor azt vélte, hogy ne talán valami rossz Aszszonyal követné azon dolgot, akkor ott hagyta, a kertnek más részére került, oly feltételekkel hogy az maga Szérűjén le fekünne de az Tanú ott nem nyughatnék, ismét visszafordult a kapuhoz, és ismét lassatskán az Kaput bé nyitván hasonlóul tapasztalta az meg írt Deutralis személyt..." 151 A levéltári forrásanyag említ „belső" és „külső szállás kertet". Tudjuk, hogy 1775-ben „Korsós Szabó István Szalkó Szent mártonban béresi Szolgálatra menvén, önként, és minden kénszerítés nélkül 12 for és 50 dn Redemptionalis földjét minden Accessoriumokkal, Korsós Szabó Éva tulajdon testvér nénnyének Nagy Mihály Hitvesének 30 forinton örökössen el adta... Item ekkor 12 for és 50 den Redemptionalis földjeit külső Szállás kertel, 's benne lévő épületekkel, 's a' földhöz tartozó accessoriumokkal... Korsós Szabó Juditnak... örökössen 83 forintokon és 40 dénárokon el adta..." m Más nagyobb kiskun helységekben, így Szabadszálláson - a határ távoli részén kialakultak szállások, üzemhelyek, s amikor bevezették a nyomásrendszert, a szállásföldek egy, a negyedik kalkaturát képezték. 153 Lacházán nincsen tudomásunk arról, hogy ilyen szállások lehettek volna. A határ kis területe, s a nyomásrendszer, földújraosztás ennek kialakulását nem gátolták meg. A belső szálláskert a faluban volt, a külső pedig minden bizonnyal a távolabb eső pusztán, Móricgáton alakult ki. A szálláskertek tehát a paraszti üzemszervezet, gazdálkodás fontos részét alkották. Területük nagyságát nem ismerjük. A „Laczházi Szérűs Kertek rendezése, és azokbani foglalások kiszámítása"1848. május 31-én készült el Varga Elek kiskunkerületi mérnök jóvoltából. 171 gazda 8190 1/12 Dölnyi területet birtokolt foglalás következtében, s ezért 5042 ft 27 xr váltságot kellett fizetniök lv ' A kimutatás nem tünteti fel azt, hogy ki milyen nagyságú szálláskertet birtokol, de a foglalás mértéke jelzi, kik rendelkeznek nagyobb kerttel (Szabados Gábor 443, Tóth Sándor Úr 431, Örsi János Úr 202, Fülöp Ferenc 2 2/12 hold). A határ tagosítása, a nyomásrendszer megszűnése, a népesség gyarapodása szükségszerűen a szálláskertek kizárólagos gazdasági funkciójának megszűnéséhez, lakás funkcióval történő kiegészüléséhez vezetett a XIX. század második felében. Lacházával szorosan határos Pereg is kertes település. Az 1770. évi úrbéri tabella fundus adatai szemléletesen kifejezik a kétbeltelkűséget, kertességet. Legnagyobb belsősége, 7 1/4 holdnyi háza és kertje Kátay Mihálynak volt. A többiek kisebb 2,5-4 hold közötti belsőséget birtokoltak. Az 1/8 telkesek is 1,5-2 hold birtokában voltak, tehát annyival rendelkeztek, mint általában az urbáriumban meghatározott egy telkes jobbágyok. 155 Források hiányában a peregi szálláskertek életét, berendezettségét nem tudjuk dokumentálni, viszont GALGÓCZY Károly röviden szól azokról: „A község víztől eléggé ment, emelkedett helyen fekszik. Közép utszája széles. Az ujabb időben épült házak cseréppel fedetnek. Az istállók elkülönözvén a lakóházaktól... A széna-szalmarakományok a házak körül kitiltvák" - írja. 156 Tehát, a belsőség peremén elkülönülő kertségben kaptak helyet a gazdasági építmények és rakományok. Lacháza és Pereg kertességet jól mutatják a III. katonai térképezés felvételei is (3- kép). A német falvakban is szükségszerűen megosztódott a belsőség. Ennek racionalitását a tűzbiztonság határozta meg. A lakóháztól elkülönültek a szérűskertek, ahol elnyomtatták a gabonát, és a széna, szalma, kukoricaszár rakományokat tárolták ott. A Mária Terézia féle úrbéri összeírás alapján nem derül ki Taksony és Soroksár kertessége. Mindkét helységben az egy telkes jobbá176
