Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Novák László: A Duna-Tisza köze északnyugati vidékének településnéprajzi viszonyai a 18–19. században

Mint említettük, II. József 1782. évi szekularizációs rendelete több szerzetes rendet, köztük a Clarissa (Klára) apácarendet is feloszlatta. Az apácák taksonyi birtoka is a vallásalapítványi uradalom keretébe került. Az uradalom tovább gyarapította a jobbágyok számát, újabb német telepesekkel. A „Tabella... Neo-Colonis" 1785-ben 12 féltelkes jobbágy létezéséről ad bizonyságot:

47 JOBBÁGY SESSIO FUNDUS SZÁNTÓ RÉT p.m. hold kaszás Sutor András 4/8 4/8 6 19 4/8 Rundja János 4/8 4/8 6 19 4/8 Filip Jakab 4/8 4/8 6 19 4/8 Huj Péter 4/8 4/8 6 19 4/8 Lang János 4/8 4/8 6 19 4/8 Horas Mihály 4/8 4/8 6 19 4/8 Horas Erzsébet 4/8 4/8 6 19 4/8 Stutz Miklós 4/8 4/8 6 19 4/8 Klein Antal 4/8 4/8 6 19 4/8 Schmid Jakab 4/8 4/8 6 19 4/8 Stetner Péter 4/8 4/8 6 19 4/8 Vilhelm Jakab 4/8 4/8 6 19 4/8 Till Antal 4/8 4/8 6 19 4/8 13 6 4/8 6 4/8 78 253 4/8 Tehát, 1785-ben már az 1770-ben összeírt 14 mellett további 13 féltelkes lakott Taksonyban. Az egy telkesek száma 37 volt. Taksony népességszáma természetes módon és bevándorlással tovább gyarapodott. Az 1843évi adóösszeírás szerint 17 egy és 69 fél telkes, összesen 86 jobbágy éslOS zsellér élt a helységben. Az egy telkesek helyzetét Schivampl Gáspár, Handl Péter, a fél telkesekét Ruf Mátyás vagyonösszeírásával mutatjuk be. Valamennyien a legnagyobb jószágtartó jobbágy gazdák közé tartoztak: 6-6-6 ökör, 2-4-3 tehén, 1-2-0 tinó, 2-3-4 ló, 1-1-1 csikó, 1-1-1 sertés, 8-13-20 juh volt birtokukban. A telki földeken kívül 3-6-6 kapás szőlőt is birtokoltak.

w Az úrbériség felszámolásának folyamataként 1849. január 6-án készítették el a „Bemondási táblát", amelyet az úrbéri megváltakozás során, az 1853. évi úrbéri pátenst követően hitelesítettek meg. Lakóházak sorszáma és a teleknagyság feltüntetésével írták össze a jobbágyokat és zselléreket. Eszerint 10 egy telkes, 72 fél és 13 háromnegyed telkes jobbágy és 122 zsellér élt Taksonyban. Az 1785. évi állapothoz képest 50 4/8-ról 55 3/4-re emelkedett a telkiállomány is. Tehát, 1843-hoz viszonyítva is számottevő a növekedés, ami bevándorlással is magyarázható). Újabb családnevek bukkantak fel, a jobbágyok (Hahn, Schrödirger, Grimm, Krausz, Veinhardt, Geierhosz, Stéger, Tiefenback, Englert, Kindlinger, Landenmayer stb) és zsellérek (Illinger, Grosz, Pehl, Piller, Pillmayer, Schvindt, Kartali, Hanzmann, Gróf, Tóth, Glázer, Schwarczenberger, Tassi, Szager, Haid, Fail, Lindvurm, Parti, Michaeler, Herz, Gaszner, Krudlinger stb) között. Ezen kimutatásban bukkannak fel a 3/4 telkesek is, akiket külön „sváb" megjelöléssel illetlek („Vinkler János sváb", Ruff Leonard, Winkler Eerenc, Beck Mihály, Szutter József, „Kreis György hart.", Vagner Sebestyén, Trapp Józsefné, Ullmann Pál, Geierhosz Mihály, Vágner Leonard, Oberfrank János, Kreisz Sebestyén).

49 Nincsen tudomásunk arról, hogy sváb telepes csoport érkezett volna Taksonyba, azonban feltételezhetően a svábok az 1785- évi új colonusokkal lehetnek összefüggésben. A 13 fő féltelkes volt, de mintegy fél évszázad alatt a telkiállományuk 3/4 sessióra emelkedhetett, számuk viszonylag állandó maradt,13 fő a „sváb telkesek" száma. A jobbágy család és a „sváb telek" nem szorosan Î46