Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)
Novák László: A Duna-Tisza köze északnyugati vidékének településnéprajzi viszonyai a 18–19. században
összeírásban szereplő gazdák közül kiemelünk néhányat, azokat, akik szerepelnek a Liber Fundiban is: Szabó János 1745-ben 150 forintos földet redimált, s ennek megfelelően birtoka 60 holdat tett ki. Özvegye 1789-ben 53 kh. és 1480 D öl szántóföldet birtokolt, ami a kaszálóval együtt - ennek pontos nagyságát nem ismerjük - elérhette a 60 kh-t a 47 barázda, 03 1/6 négyszögöl szőlővel együtt. Szecsei János 110 ft-os földet váltott, ami 44 kh-nak felel meg, s özvegye 50 kh 189 D öl szántót birtokolt 1789-ben. Tehát közben növekedett a földterület. Az a legkisebb redemptus birtok, amelyet az irredemptusoknak is el kellett érniök ahhoz, hogy ne csak „lakosok" hanem „földes gazdáknak" minősüljenek -, 25 forintos, azaz 10 kat.hold volt. A redemptusok között legkisebb birtok, mindössze 3 ft 7 4/8 krajcár földterület kb.1,5 kh birtoknagysággal egyenlő. Tehát, Lacháza társadalmának zömét, 33,24%-ot alkotó 10-20 forintos gazdák birtoka 1825-ben 4 és 8 kat.hold között ingadozott, tehát törpe és kisgazdaságoknak minősíthetők. Az 1-60 forintos kategóriák alkották a döntő többséget, közel 90%-ot. A legnagyobb gazda 300 forinttal 120 kat.holdas birtok tulajdonosa lehetett.^ JOBBÁGY HELYSÉGEK Mint említettük, Pereg és Soroksár több, Taksony egy testületi földesúr fennhatósága alá tartozott egészen a XIX. század közepén végrehajtott úrbériség eltörléséig, tagosításig. PEREG A három helység közül talán legkedvezőbb helyzetben a peregiek voltak. Kis határú, kis lakosságú település lévén, az úrbérrendezéssel is könnyebben boldogultak. Mária Terézia urbáriuma előtt már rendelkeztek kontraktussal. Vattay János és testvéreinek képviselői 1752. január 19-én kötöttek egyezséget peregi jobbágyaikkal. A kontraktus így rendelkezik: „Peregiek minden Esztendőben az magok határiátul, Dezsmának és Robotákk' s' következendő képpen törvény, és Szokás szerint ugy mint más Földes Urakat illető Uraság haszna vitelinek fel váltásáért, nemkülönben általok bíratott és bírattandó Imre fa határos pusztánknak exarendalasért fognak... 500 Renes forintokat fizetni..." % Mária Terézia úrbérrendeletének megfelelően 1767. február 25-én adtak feleletet a peregi jobbágyok az úrbéri kilenc kérdőpontra. Ebben említik, hogy a korábbi kontraktusnak megfelelően évi 500 német forint adót fizetnek, s a culinálék (konyhára valók) megváltására 59 ft 50 dénárt, ajándékképpen pedig 14 forintot adnak. Ennek fejében „az földi terméseinkből tartozó kilenczedet magunknak megh tartyuk és a helybéli korcsmát, úgy mészárszéket esztendőnként használnállyuk, de a robotolástól is nagy részint magunkat ez szerint meg mentyük." 37 Tehát viszonylag kedvező helyzetben voltak a peregiek, mivel cenzus fizetéssel szabadon élhettek, gazdálkodtak. Az úrbérrendezéssel járó urbáriumot 1770. április 3-án készítették. IV. osztályba sorolták Pereg helységet, s ennek megfelelően szabályozták a jobbágy telki földek nagyságát, valamint az adózást. Egy 1 telkes jobbágynak járt 2 pozsonyi mérő (1 hold) belső fundus, 30 hold szántóföld és 12 kaszás (hold) rét. Mivel azonban kaszálóterülettel nem rendelkeztek, azt a fundus és szántó területben pótolták. Az urbárium meghatározta a robot napok számát (évente 52 nap vonó marhás vagy 104 nap gyalog munka), s pénzadó és ajándékok mértékét (1 ft, 5 font fonás, 2-2 kappan és csirke, 12 db tojás). Az urbárium meghatározta a jobbágyok telki illetményét, azt, hogy ki-ki hány telkes jobbágy. Ez alapján megismerhetjük Pereg társadalmának szerkezetét, s a lakosság eredetére utaló névanyagot is: w 139
