Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)
Novák László: A Duna-Tisza köze északnyugati vidékének településnéprajzi viszonyai a 18–19. században
széken az 1876-diki árviz is pusztította... Emlékezetes történelmében az 1838 és 1876-diki nagy árvíz, melyek roppant pusztításokat vittek véghez a határon, - azonkép az 1840. május 1-én történt nagy tűz, a mely néhány házat kivéve, az egész várost elhamvasztotta. 1839-ben emelkedett a mezővárosok sorába, a mikor vásár szabadalmat kapott... Határa, mely közvetlen a város körül a Dunaparton terjed, az ettől csak szentkirályi és bankházi puszta által keskenyen elválasztott Csóka és Kató pusztákkal együtt, 9912 kat. holdat tesz. Ez vegyesen fekete homok és agyag; van közte kevés ritka homok és szikes is, ugy némely vizállásos rész... Móriczgátja. Lazházához tartozó puszta, a várostól délre jó 10 mf... 5684 kat. hold; közepét ingoványos turján szeli, a körülfekvés, de jó kaszáló térsége; két széle homokos..." Lacháza közvetlen szomszédságában fekvő Peregről írta, hogy a „község víztől eléggé ment, emelkedett helyen fekszik". Hozzátartozott Szent Iván, 3069 kh-nagyságú puszta, amely Pereg, Dömsöd és Szunyogh puszta között terül el, s az „többnyire fekete homokos, agyagos és ritkább homokos szántóföld; az alsórészét az Agyagos ér szeli s ott kaszálli is vannak..." Bankháza 1802 katasztrális hold nagyságéi puszta is hozzá tartozott. Soroksárral kapcsolatban említette, hogy 1727-ben még Zsárinak nevezték. „Tulajdonképpeni határ a Soroksár és Haraszti közt fekvő régi Szent Dienes pusztával együtt 5165 kat.hold. Azonban adósorozatilag Gubacs, Péteri és Gyák puszták is ide lévén sorolva, ezekkel együtt a terület 14.802 kat. holdra megyén. Ez legnagyobb részben halmos és homokos; tisztabúza termő agyagos rész csak kevés; többfelé buczkák és futóhomokok is vannak..." Soroksárhoz hasonlóan Taksony telepített község rendezettségét dicséri Galgóczy, s említi, hogy a „tulajdonképpeni határ 5276 kat. hold; azonban a lakosok a szomszéd Duna-Varsány pusztát megvették s emellett Ordasháza puszta is ide van adósorozatilag csatolva, és ezekkel az összes határ 9593 kat. hold... A fekvés csak némely homokhalmokkal és buczkákkal váltakozó sík; a talajminőség kis részben fekete agyagos, nagyobban fekete és ritka homokos; vannak buczkás és futóhomok, azután mocsáros részek is..." (2. kép). 7 A négy helység jellegzetes síkvidéki tájon helyezkedik el, melyek életében fontos szerepet játszott a Duna. A folyó áradása szinte minden esztendőben sújtotta a helységek lakosságát. Főként az alacsonyabb térszínen fekvő Lacháza és Pereg szenvedett sok kárt. Galgóczy Károly is szólt arról, hogy Lacháza régi települését az árvíz egészében elpusztította 1741-ben, s lakossága kénytelen volt védettebb helyre költözködni. A magasabb árvízmentes térséget is gyakran veszélyeztette az. Többek között 1784-ben, 1789-ben is. „A" Diebus 17" 18" et 19" Február a Felséges Ur Isten ítelete úgymint a' veszedelmes Árvíz miatt Laczházi Helység Lakosai Kari állások" megállapítására összeírták a károsultakat, s megállapították, hogy többek között „Kéri Istvánné kamrája, Pitvara le dűlt, a' Szálláson az Istálló le rogyott" (a kár 18 ft), „Szecsei György Szálláson az Istálló fél fala le omlott, fészerrel edjütt, más Marhafészer is dűlő félben vagyob, 2 Juh a' vizben döglött", s a veszteség 30 Ft nagyságra emelkedett. 4 Különösen a dömsödi töltés okozott gondot a lacháziaknak: „Régtől fogva való meg jegyzésünkből tapasztalván az, hogy... minek előtte, ezen Dömsödi Töltéseket, a' Viz nagyon ostromlaná, már annak előtte, az Helységünk Határa, egészlen vízben úszkáll. Azon fellyül Csókás, és Kató nevezetű Pusztáinkban találtatható vizenyős, és laposabb részen egészlen meg szoktak vízzel telni..." jegyezték fel 1792. január 6-án a tanács jegyzőkönyvében. 9 A 100 méter tengerszint feletti magasság védettséget biztosított az ár ellen. A kötöttebb homoktalaj a gabona és kerti növénytermesztésnek kedvezett, a mélyebb fekvésű területek pedig jó szénatermő helyek voltak. A vizsgált helységek pusztákat is birtokoltak. Ezek jórésze a török hódoltság kezdetén, Buda 1541-ben történt eleste idején keletkezett. A Budai Szandzsák összeírásai tanúsítják, hogy 1546 után Gubacs, Haraszti, Taksony, Varsány, Bial, Szent Király, Pereg, Imrefalva, Szent Iván lakott helyek voltak, viszont Szent Dienes, Szent János, Csóka, Kápolna, Jánosház és Jakabház már pusztán állottak. 10 A Kápolna valószínű Katóval azonos, amely Csókáshoz hasonlóan kiskun birtok. Egy XVII. századi conseriptio szerint Kató a XVI. század második felében még lakott hely volt: 129
