Farkas Rozália szerk.: Gazdaság- és társadalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 25. Szentendre, 1995)

Gócsáné Móró Csilla: Adatok egy Pest megyei reformkori köznemes életútjához és pályaképéhez – Dubraviczky Simon

Gócsáné Móró Csilla Blaskovich Múzeum, Tápiószele ADATOK EGY PEST MEGYEI REFORMKORI KÖZNEMES ÉLETÚTJÁHOZ ÉS PÁLYAKÉPÉHEZ - DUBBAVICZKY SIMON BEVEZETÉS A 18. század végéig szinte kizárólag a világi és egyházi nagybirtokosoké volt a politikai és társadalmi vezető szerep, valamint a legnagyobb anyagi erő. A köznemesek felső rétegét a jómódú, egypár ezer holdas birtokosok, a nobiles bene possessionatik alkották, akik vezető posztokat töltöttek be a megyék, a nemesség helyi önkormányzati szerveinek életében. ' A jobb birtokos nemesség szinte törvényesen elismert külön társadalomképződmény kivált a hivatalképesség szempontjából - állapítja meg a magyar osztálytársadalom viszonyait elemezve Hajnal István.

2 A megyék tisztségeit a középbirtokos nemesség tartotta kezében. Annak tagjai voltak egy-egy megye igazi urai, politikai, szellemi életének formálói/ Saját megyéjükben volt otthonuk is. Falusi kastélyuk vagy udvarházuk egyben gazdasági központ is. Maguk ügyelnek birtokukra. Jövedelmeiket nem költik el külföldön, hanem rendszerint félreteszik és okosan kihelyezett kölcsönök útján gyarapítják. A bene possessionatik anyagi függetlensége az abszolutizmus ideje alatt meghatározza e réteg politikai súlyát. ' A birtokos köznemesek nagyrésze is a világtól elzárva, meglehetősen elszigetelten élt vidéki otthonában, hagyományos formák között, régies, patriarchális módon irányítva gazdaságát és házanépét. Tevékenységét és látókörét a megyei élet és annak főbb eseményei határolták körül. Féltékenyen ragaszkodott ősi hagyományaihoz, rendi kiváltságaihoz, s egyben a nemzeti önrendelkezéshez.'' Ezek határozták meg e réteg politikai irányultságát - megyebeli vezető szerepe révén - a törvényhatóságok politikáját. így a megyei szervezet a Habsburg abszolutizmus elleni védekezés mellett a rendi társadalom védőbástyája lett." A köznemességnek ez a csoportja a megyében éppúgy korlátozhatta a kormány, mint a főnemesség hatalmát, mert a végrehajtás eszköze az ő kezében volt.

7 A gazdálkodáson kívül a vármegyei szolgálat volt az a terület, ahol a birtokos nemesség foglalkozást talált magának. Bár az alispáni, szolgabírói, esküdti és egyéb tisztség még alig volt életpályának tekinthető, a nemes családok fiai mégis készséggel vállalták, mert családjukra megtisztelést. maguknak tekintélyt jelentett. Ez a pálya azonban nem biztosította a tisztes megélhetést, s az időközi választások miatt állandónak sem volt mondható, ezért a vármegyei tisztikar rendszeresen a birtokos nemesség soraiból került ki.'

4 E rétegnek a megyei igazgatási feladatok ellátása során nemcsak közigazgatási gyakorlata bővült, hanem látóköre is szélesedett. Az árutermelésbe bekapcsolódó tagjai kezdték felismerni országuk függő helyzetét. A 18. század végére a köznemesség életfeltételei bizonyos mértékig módosultak. A bene possessionatik magasabb rétege új politikai és kulturális igényekkel kezdett fellépni, mindinkább emancipálni tudta magát a nagyurak hatalma és tekintélye alól. A jobb módú birtokosság 1790 körül már olyan önálló politikai erőként jelentkezett, ami részt követelt magának a hatalomból.

9 A köznemesség, amelynek a barokk-korabeli országos politikában meglehetősen kis szerep jutott, a 19. század húszas éveitől kezdődően átveszi lassan az ország politikai gondolkodásának, egész szellemi életének irányítását. Köreiből nemcsak a megye politikai vezérei kerülnek ki, ha106