Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)
Szabó István: Egy alföldi falu – Kecel – társadalmának rétegződése a XX. században a népi megítélések tükrében
mehettem, és biliárdozhattam, sakkozhattam, dominóztunk ott, meg cigányzenét hallgattunk." Fogarasi György maga is 'tagja lévén az Ipartestületnek azt mesélte el, hogy „... az Ipartestületben könyvtár volt, s a tagok közül többen rendszeresen használták is. És bár az Ipartestület tagjai csak férfiak voltak, mégis asszonyostól, lányostól együtt jelenteik meg a körben, ha bál volt, vagy színdarab, vagy táncpróba, vagy énekpróba... Mert énekkar is volt, nagyon jó énekkarunk volt valamikor...". Felesége, aki a helyi zenekarban hegedűlt egykor, arra is emlékszik, hogy amikor „... Szabó Gergely kántor (a kor divatja szerint) Kecelen színdarabokat tanított be, az egyes szerepekre főleg az iparosság köréből..." toborzott fiatalokat. Növelte az iparosság-kereskedők mozgékonyságát, kultúra iránti érzékenységét az a tény is, hogy „hivatali kapcsolat" alapján testületük egy részét a rugalmas gondolkodású, vállalkozó kedvű zsidóság képezte. „Hogy mennyi kereskedő lehetett itt körülbelül abban az időben? Olyan harminc körül talán. Nagyon sok nem lehetett. Puskás, Kiss Ernő, Weisz bácsi, Weisz Andor, Weisz Ferenc, Vető Szilárd, Büchler bácsi, a Singer. Volt még zsidó köztük? Olyan rendes emberek voltak. Elhurcolták őket. Azután sok borkereskedő volt, zsidó borkereskedő. Strommer Márton meg gyümölcsös. És volt verseny a kereskedők között. És ez egy nagyon egészséges dolog volt... Olyan száz körül lehetett a zsidók száma Kecelen. A boltok 60%-a zsidó kézben volt. Olyan kis vegyeskereskedések voltak a tulajdonukban, amiben élelmiszert, cérnát árultak, meg a legszükségesebb dolgokat. A borkereskedők azonban többségükben zsidók voltak, egészen addig, amíg nem jöttek a nyilasok. Meg a gyümölcskereskedők is többnyire közülük kerültek ki." Főleg azok, akik nagyban szállítottak Pestre, a Józsefvárosba. De itt már jó" val nagyobb százalékban voltak a ikeresztény kecellek. Különben ezek a bor- és gyümölcskereskedők nem önállóak voltak, hanem csak ügynökök, olyanok, akik a halasi Schneider nagyikereskedőnek a megbízásából vásárolták Kecelen a bort és a gyümölcsöt." A józan keceliek — mégha konkurens vállalkozók, kereskedőik voltak is — elismerték üzleti rátermettségüket, rugalmasságúikat és széles körű kapcsolataikat. Mert nem kétséges, hogy a büszkén hangoztatott eredmények (Kecelről 143 vagon gyümölcsöt, főleg meggyet szállítottak el) nem kis mértékben az ő szervezésüknek, kapcsolatrendszerüknek köszönhető. Miiként a két világháború közötti Nagykőrös gyümölcsszállítmánya, világpiaci értékesítése is hasonló módon a zsidó nagykereskedők budapesti és külországi szervezésének eredményeként nevezetessé tette a várost, úgy az itteni zsidó nagykereskedők is meghatározó módon hozzájárultak a keceli meggy országos felfutásához. Fogarasi György így vall erről: „Én a Vető Szilárd és fia féle vaskereskedésben (kezdtem. Ott, ahol ma a kollégium (régen zárda) van, amellett. Ez vaskereskedés volt, de volt ott minden. Ügy, mint később nálunk, a szuroktól kezdve mindent árultunk. Csak ő nagyobb mértékben csinálta, hozzá vagontételekben jött az áru." Ott volt tíz évig segéd, majd önállósult. Első segéd volt, s mivel a szüleinek nem kellett hazaadni jövedelmét, már indulásikor a kapott 80 Pengő fizetésének, később 120 Pengő járandóságának nagy részét félre tudta tenni. Nagy iskola volt számára a Vető Szilárd és Fia cégnél eltöltött időszak. Annyira megismerte a szakmát, hogy a tíz év alatt egy ízben kifejezetten őt kérték fel egy új üzlet berendezésére, beindítására Tamásiban. Nemcsak a szakmát ismerte meg, hanem az üzleti fogásokat is. így semmi akadályt nem jelentett számára az önállósulás. Az üzletnyitás után Fogarasi György is azonnal belekerült egy jól kiépített szervezetbe, üzlethálózatba, azonnal megvoltak a szállítói kapcsolatai, beszerzési forrásai, s jó kereskedő lévén, hamarosan kialakult 244