Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Szabadfalvi József: A tudós méhész alakja a magyar néphagyományban

disznó vályújára először, s csak az után bocsásd ki a méheket. így inkább a te méhed hordja el a másét."

13 Ugyanezen méhészkönyvnek egy másik kéziratos variánsa azt javasolja, hogy munkát kell adni a rabló méneknek. Pl. mákot kell közéjük szitálni. Ha ez a foglalatosság foglalja el a méheket, méreggel el kell pusztítani a rabló méheket.

14 Ez az adat arra utal, hogy racionális eljárások is szokásosak voltak már a XVII. század első felében is, nem csak a kultikusak. Egy 1663-ban keletkezett ugyancsak kéziratos méhészkönyv a tolvajlás elhárítására azt ajánlja, hogy a kasokat medvehájjal kell bekenni. Ez a méhészkönyv sem említi a tudós méhészt.

15 Magyar szerzőtől az első méhészkönyv 1762-ben jelent meg nyomtatásban, szerzője PÁLFI Lőrinc szerzetes, ö is azt említi, hogy ha saját méhed a rabló, adj munkát neki, pl. tégy mohát, vagy fövenyt a kas alá. „Ha pedig a' más ember méhe szokot a' tiédre, végy egy darab veres posztót, 's kend-meg jó avas disznó hájjal, azután szegezd-fel méhed kosárának lyukán fellyül, úgy hogy alsó széllye a' posztónak had érhesse ki-járó ajtócskáját a' kosárnak, ha meg erőssen a' tolvaj meg nem este méhedet, el-távozik."

16 VANNAI István is racionális eljárásokat ajánl, de már említi a tudós méhészt is: „Nem tagadom ugyan hogy efféle bájolók is ollykor ne találtassonak de többször azoknak is bájolások csak abbúl áll, hogy ideje előtt nemelly, hitván 's veszendő méheiket fel verik, 'annak Kassát magok méheik eleibe rakják, 's így azoknak eszeket vesztvén már tovább a' mezőre, a virágokra nem is mennek, hanem a' mások méheire esnek, 's azokat tolvajolják."

17 HANDERLA György 1794-ben megjelent méhészkönyvében az ún. tudós méhész tudományának racionális magyarázatát adta: illetőleg arra mutatott rá, hogy a méhek életét ismerő, valóban tudós méhész mutatványra is felhasználhatta tudását. Sajá „úri vendégeit" kápráztatta el azzal, hogy egy rajzó méhcsaládot szállatott le egy rúddal felemelt kalapjára, amelyet előzőleg egy méhanya tetemével kent be: „Meg-szaglalván ezek frisszabát a' Királynénak, mind tsoportosúl Annyokkal együtt kalapomra szállottak, szemlélvén ezt az én vendégeim mind tsudalkozának: némellyek még azt-is gondolták, hogy talán bú-bájos mesterséggel éltem."

18 Más korabeli méhészeti szokások a XVIII. század végén már csak racionális eljárásokat említenek.

19 összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy az ördöngös méhész alakja fellelhető a XVIII—

XIX. és a XX. századi magyar méhészeti ismeretekben. Ez a különleges adottságokkal bíró méhész tudott parancsolni a méheknek, többek között ki tudta raboltatni más emberek méheinek mézét, meg tudta akadályozni saját méheinek ellopását, ott tudta marasztalni a tolvajt, kezében a lopás bűnjelével, az ellopni szándékozott méhkassal stb. A tudós méhész figurája nem egyedülálló a magyar nép hiedelemvilágában. Tartottak számon ún. ördöngös kocsisokat, akik pl. az út közben megdöglött lovat is életre tudták kelteni és haza tudták hajtani. Erről a hagyományról FERENCZI Imre azt mutatta ki, hogy nyomai végigkövethetők kb. másfél ezer évre, az ún. népvándorlás korára, s ez a kultikus szokás az eurázsiai sztyeppe13 KOVÁTS S. János, 1891. 20.21. 14 BALASSA M. Iván, 1970. 403.; SCHRÄM Ferenc, 1960. 518. 15 MÁNDOKI László, 1959. 124. 16 PÁLFI Lőrinc, 1762. 76—77. 17 VANNAI István, 1779. 97. 18 HANDERLA György, 1794. 166—167. 19 SZUHÁNYI János, 1705. 185. 384