Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Füvessy Anikó: A tiszafüredi cserépedények értékesítése a XVIII–XIX. században

második negyedétől az eddig gondoltaknál jelentősebb szerepet játszottak. 1824ben a jász és kun kerületek vásári taksáiban a megye országos és havi vásárain külön kiemelik a két lóval vontatott kocsikat, mely ha „Kályhát, Korsót,... vasat, ablakot, Asztalos, Esztergálos, Képfaragó munkát, cserép, üveg, Portzéllán Edényeket árulnak 16 krajcárt" fizetnek taksába.

1 1826-ban már a két- és háromlovas székereken árusítók taksájában is különbséget tettek, az előbbiek 12, az utóbbiak 18 krajcárt fizettek, de különbséget tettek az azonos árut áruló mesteremberek és kereskedők között is a mesteremberek javára, akik fél taksát fizetnek.

2 Nagyikőrösre is eljutották. „Egy Tisza Füredi Porczellanyos Zsidótól a' Város szükségére Edényeket vásárolunk" — jegyezte fel 1825. május 6-án a körösi számadó bíró.

3 1827-ben említették először a jász és a két kun kerületben a zsidó árusokat, akik házaló s Föld szint árulóként 15 krajcárt fizettek. Ugyanitt a kocsin megjelenő portékás zsidók napi 30 krajcár taksát voltaik kötelesek fizetni a heti vásárokon és piaci napokon.

4 1828-ban földön áruló zsidókat, továbbá „Fazekasok közönségesen szekér nélkül" is a taksát fizetők között találhatók.

5 A XIX. század elején a jász és a kun mezővárosok vásárain a faszer számokat és cserépedényeket árusítók az igavonó állatok számától és a szekér fajtájától függően fizettek. 1832-ben hat vagy négy ökörrel, lóval vontatott, illetve 2—3 lovas szekereket említettek. A faedényeket, deszkákat és cserép eszközöket árulók a heti vásárokon és piacokon is megjelentek.

6 Ezeken a vásárokon a kereskedő nemes emberek természetesen taksát nem fizettek. Mindezek a reformkori példák is mutatják, a cserépedény különböző fajtáinak vásári értékesítésével már ebben az időben is a fazekasokkal párhuzamosan a kereskedők, köztük a zsidók is foglalkoztak. A Tiszafüreden 1840-től vezetett izraelita anyakönyvekben zsidó házalókkal már a legkorábbi bejegyzésekben találkozhatunk. 1856-ban egy hatéves zsidó kisfiúnak, Vitriol Sámuelnek készítettek kisbutellát. Apja, Vitriol Dávid házaló volt. Maga a tárgy is bizonyítéka a házaló és az őt áruval ellátó fazekas kapcsolatának.

7 A vásári taksák a fazekasok saját termékeinek árusításáról is megemlékeztek. Minden valószínűség szerint már a múlt század elején a füredi fazekasok egy része is rendszeresen megjelent edényeivel a környező települések vásárain. A helyi vásároknak ennél nagyobb jelentősége volt. Tiszafüred jogállása 1746-ban megváltozott. Vásártartási jogot nyert Mária Teréziától, mely évi négy vásár tartására jogosította fel.

8 A téli, tavaszi, nyári és őszi vásárokat általában január, április, augusztus és október első csütörtökjén tartották. Kisebb vásárral ért fel a közbeeső hónapok első csütörtökjén tartott havivásár is. Minden csütörtökön hetivásárt tartottak. Ez utóbbit a belső piactéren, az országos vásárt pedig a nagy vásártéren vagy külső vásártéren tartották. A belső piactér részben a mai piactérrel megegyezett, de annál nagyobb volt, a katolikus templom mindkét oldalára kiterjedt. Valószínűleg csak a későbbi, XIX. századi beépítések szakították el a nagy vásártértől, mely eredetileg a mai Kossuth-téren feküdt, és a Kis-Tisza irányába nyúlt el. A XIX. szá1 KPM tört.-dok. 70. 1. 1. 222. 2 KPM tört.-dok. 70. 1. 1. 342—343. 3 PML NKV SzK 1825/26; Megköszönöm Nóvák Lászlónak, hogy az adatot rendelkezésemre bocsátotta. 4 KPM tört.-dok. 70. 1. 1. 380. 5 KPM tört.-dok. 70. 1. 1. 402—403. 6 KPM tört.-dok. 70. 2. 1. 310. 7 Izraelita Vegyes Anyakönyv I. 4. 1. 8 BOTKA János, 1989. 390—391. 70