Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Csoma Zsigmond: Kertészeti vásártípusok a Kárpát-medencében (XVIII–XIX. század)

zöldségárak belföldi leverésében, mint azt a Kerti Gazdaság cikkírója 1857-ben el is keseregte.

15 Mindenesetre a fentebbi kertészeti terményszállítási-fuvarozási módszerek biztosították a lokális, tájon belüli áru kiegyenlítődést, a nagyobb keresletű helyek ellátását és az eltérő adottságú nagytájak nagy volumenű ellátását, valamint a speciális kertészeti növénykultúrával—termelőkultúrával rendelkező területekről történő rendszeres termény fuvarozást. A kertészeti termények vásározásában a továbbiakban négy eltérő és elkülöníthető formát, altípust különböztetek meg. I. 1. A tájegységek vásárai alkalmával rendezett, kialakult kertészeti terményvásárt. 2. Az extenzíven termelt nagymennyiségű kertészeti termények vásárát. 3. A polgárosodó, és a lakosságuk számában növekedő nagyvárosok kertészeti terményvásárait. 4. Az alföldi mezővárosok XIX. sz. végi—

XX. sz. eleji szakosodott intenzív kertészeti vásárát. Az első két vásárforma a korábban említett régi típusú kertészeti terményvásár kategóriájába tartozik, míg a 3. és 4. forma az új típusú árutermelő vásár kategóriájába tartozik.

16 A kertészeti terményekkel történő árucserét és kereskedelmet, főleg a 4. típusú szakosodott termény vásárt, a táji munkamegosztásból és a termelőkultúra specializálódásából eredő legmagasabbfokú kertészeti vásártípusnak tartom. A kevésbé lédúsos, nagyobb távolságra szállítható gyümölcsök (alma, körte) és zöldségek (káposzta, hagyma, dinnye) már korábban is, de a finomabb, sérülékenyebb kertészeti termények (paradicsom, paprika, uborka, őszi- és kajszibarack, meggy, cseresznye) csak az intenzív, belterjes termeléssel jelentek meg a terménypiacon a XIX. sz. második felében. Ehhez a városok fejlődése és lakosságának igénye is hozzájárult a szállítás korszerűsítése mellett. A kertészeti terményvásárok, a fejlődési fokozatuk szerint, a forgalom állandósága ellenére az agrártermelésben bekövetkezett strukturális változásokat jelzik és tartalmazzák. Ez a változás a vásárokban az áruválaszték bővülésében és a mennyiségi növekedés mellett a minőségre törekvésben mutatkozott meg. A XIX. sz. során a kertészeti termények vásárainak értékesítési iránya megváltozott. A század közepéig a Tiszán—Maroson, a Dunán és mellékfolyóin, a peremterületekről szállított kertészeti termények az ország belseje, központja felé irányultak, a XIX. sz. végén az intenzív, belterjes, árutermelő tanyák bekapcsolásával az áruk értékesítési útja az ország közepéből a peremkerületeken keresztül külföldre mutatott, exportra, Olaszország, Ausztria és Németország irányába. Ennek a tendenciának a kialakításában az egykori nagyhatárú Duna— Tisza közi mezővárosoknak és a tanyavilágoknak volt óriási szerepe. Magyarország gyümölcsexportjának 1/6-át pl. az első világháború előtt a kecskeméti tanyavilág adta.

17 A nagyarányú és sokrétű kertészeti növénytermesztés és terményvásár-típusok az 1920-as évek közepére már hivatalosan is felkeltették és felvetették egy szervezett kertészeti nagy piac létesítésének gondolatát. Az Országos Magyar Kertészeti Egyesület kertésztörvény tervezete is

18 foglalkozott a kertészeti terménypiac-vásár kérdésével. 15 Kerti Gazdaság, 1857. 183 16 Adatokkal bővített részletes kifejtéséhez vö. Csorna Zs. 1990—91. A Mezőgazdasági Múzeum Közleményeiben megjelent tanulmány. 17 SZUHAY Miklós, 1962. 314 18 SZÁSZ Nándor, 1926. 1—23 65