Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)
Csoma Zsigmond: Kertészeti vásártípusok a Kárpát-medencében (XVIII–XIX. század)
rettyón, Dráván, Száván és a Maroson nagymennyiségű termény (hagyma, káposzta, dinnye, gyümölcs) jutott le a magasabban fekvő periférikus hegyvidékekről az ország közepe irányába. A tutajozás azért játszott óriási szerepet, mert a folyók az eltérő térszíni és gazdálkodási nagytájakat kötötték egymással öszsze, másrészt a tutaj anyagát, a rönkfát is el lehetett adni azokon a helyeken, ahol a zöldség és gyümölcs is kelendő volt. A Maros pl. Erdély keleti és középső, valamint délnyugati területeit kötötte össze egymással és a Nagyalföld déli részével, ahonnan a Tiszán felfelé Szatmárig lehetett közlekedni. 9 A tutajozás így nagy területeket vont be a gazdasági vérkeringésbe. Sőt tutajos és dereglyés munkára specializálódott falvak—közösségek foglalkoztak az áru továbbítás nem könnyű, és nem is mindig veszélytelen feladataival. A XIX. sz. második felében pl. tutajos falvaknak tartották Gyergyóremetét, a Maros-szorostól közvetlen délre pedig Détát, Füleházát, Molnosfalut, Maroshodákot, Magyarót, Disznajót, Marosvécset, Holtmarost és délebbről Szászrégennel szomszédos falvakat, Marosfafelfalut, Radnótfáját, Abafáját, Beresztelkét és a valamivel távolabbi Kis- és Nagyfülpöst, Körtvélyfáját. A tutajozásban résztvevőket a nagyszámú szegényparaszti réteg adta, ugyanakkor érdekes, hogy néhány Maros-parti falu népe egyáltalán nem járt tutajozni: így pl. a három szász többségű falu: Alsó- és Felsőidecs, Petele, ahol zöldség- és gyümölcstermesztésből éltek meg nyugodtan a falusiak. 10 A Vág-völgyi káposztát és a csallóközi zöldséget helybeli tutajosok és dereglyések hozták le a Dunára vagy Pestre. A tutajok és a dereglyék mellett a tengelyen szállítás, a szekerezés is nagy jelentőséget kapott. 11 Szerepük a vasútvonalak kiépítéséig az árufuvarozásban és az etnokulturális kapcsolatok és (kölcsönhatások kialakulásában volt igen nagy. Szekeresek, fuvarosok pl. Erdélyben a nyugati, északi és a keleti területek kertészeti terményforgalmában vették részt. Ez utóbbira a szecselevárosi, f elsőbarcasági, a Szeben és Beszterce—Naszód környéki, a BereCk vidéki és oltmelléki román, a hátfalusi, csíki, torockói, kolozsvári (hóstáti) raagyar és más vidéki szász szekeresek munkája jó példa. De a gyergyói székely szekeresek tevékenysége is jelentős volt, akik Paraj d—Marosvásárhely—Kolozsvár—Nagyvárad—Debrecen—Pest—Bécs, illetve Moldva irányában Tölgyes—Piatra—Neam{ — Roman Iasi és Galac felé vivő útvonalat járták be. 12 Az utak azonban rendkívül rossz minőségűek voltak, nem véletlen, hogy a Vasárnapi Üjság 1885ben azt írta a kecskeméti vásárról: „Vevőink igen kevés volt, s nagyobbára helybeli, mert az idegeneket a feneketlen sár, meg a vásár előtti napon beállott eső tartoztatták vissza.. . >m A vasút megjelenése a kertészeti termények szállításában is új korszakot nyitott, mert nagy tájakat hálózott be, és olyan kertészeti termesztő tájak terményei jelentek meg, amelyek távolságuk révén nem képviseltethették magukat korábban. Pl. 1909-ben Gyergyószentmiklós életében, vásári tevékenységében a szászrégen melletti falvak (Idées, Telfalu, Petele stb.) zöldség- és gyümölcsárusai jelentek meg a vasút kiépítése után, akiket a helybéliek szásznéknak hívtak. 14 De a kiskanizsai „sáskák" virágot-zöldséget áruló vasutas feleségek budapesti megjelenését is a vasút tette lehetővé. Persze a vasútvonalak kiépülése a XIX. sz. második felében nem hozta rögtön meg a várt eredményt a 9 PÁLL István, 1986. 161.; BARNA Gábor, 1988.189—212 10 PALKÖ András, 1979. 205 11 Vö. CSOMA Zsigmond, 1981—83., 1987., 1988/b 12 TARISZNYÁS Márton, 1982. 182 13 Vasárnapi Üjság, 1855. 95 vö. GRAFIK Imre, 1983. 4—5—6 14 TARISZNYÁS Márton, 1982. 182 64
