Novák László szerk.: Néprajzi tanulmányok Ikvai Nándor emlékére II. (Studia Comitatensia 24. Szentendre, 1994)

Csoma Zsigmond: Kertészeti vásártípusok a Kárpát-medencében (XVIII–XIX. század)

CSOMA ZSIGMOND KERTÉSZETI VÄSÄRTIPUSOK A KARPAT-MEDENCÉBEN (XVIII—XX. század) A hegyvidékek és a mélyföldek — alföldek népességének egymást kiegészítő és elősegítő egymásmelleit élése már a középkorban általános volt

1 és viszszavezethető a gabonatermelő-élelmiszertermelő síksági, és az építőanyagot, fémet, tüzelőanyagot, ásványi kincseket biztosító, szállító magasabb fekvésű földrajzi tájak gazdasági-kulturális együttélésére.

2 A Kárpátok és az Alpok vonulata két nagy vásárövi és három medencei vásárhelyhálózat kialakulására adott lehetőséget. Az első a Kárpátok vonulatán belüli vásáröv. Ez a Dunántúl, a Kis- és Nagyalföld szélein, a eíkság és a Kárpátok — részben az Alpok különböző hegyeinek találkozásánál alakult ki. A másik vásáröv kívülről kíséri a Kárpátokat és az Alpokat. A három nagy medence vásárközpontjai a következők: Győr, Komárom, Budapest, Kecskemét, Mezőtúr, Szeged, Hódmezővásárhely, Debrecen, Kolozsvár, Marosvásárhely, Brassó és Kézdivásárhely.

3 Az árualapot a vásár- és piackörzetek szolgáltatták, amit a piacközpont vagy elnyelt, vagy különböző csatornákon át továbbított. A vásárövek, vásárvonalak nemcsak eltérő természeti-ökológiai adottságú területeket jelentettek, hanem adott esetben város és vidék találkozását, az eltérő munkakultúrák fel- és leértékelődésének helyeit, a termények értékének meghatározó, arányosító értékelő-mérlegelő pontjait, egyes gazdasági konjunktúrák és dekonjunktúrák helyhez-időhöz kötött, kézzel fogható bizonyítékait. A kertészeti termény vásárok a közelebbi-távolabbi termőtájak, kertészeti tájkörzetek és vidéki termelési differenciáltságán alapult, ami az eltérő ökológiai, valamint történeti múltú termelésből adódott. Az ilyen vásáron a termelő, a közvetítő, valamint a fogyasztó—vásárló érdekei feszültek egymásnak. Ebből alakult ki a kertészeti terményeknek a kereslete-kínálata alapján a pénzben kifejezett közvetített érteke, vagyis az ára. A kertészeti termények vásárainak és vásáros területeinek is jellemzője volt a pénzforgalom, a kereskedő- és kofaréteg kialakulása, a külföldi — exportpiacok képviselői és ezek közvetítőinek részvétele, a regionális — kistáji kereten túlnövő szerepük az országok—nagytájak közti kapcsolatok kialakulása, a többletre-profitra történő számolás, és a megtermelt terményeknek áruraktárban való tárolása. Talán a kertészeti termény vásárok jelzik legjobban az agrárszegénység intenzív agrárkultúrával foglalkozó rétegeinek parasztpolgári egzisztenciális gyarapodását és társadalmi felemelkedésének lehetőségét és példáját (pl. Sárköz, Ormánság, Belső-Somogy, Pilis megye régi falvai, Csallóköz, a Vág és Garam-mente falvai, Kalotaszeg, Mezőség, Fekete-Kőrös völgye, Nyárád- Maros-mente, Duna—Tisza köze). Ez a gyarapodás ennek a népességnek nemcsak az önbecsülését, hanem keresett áru1 DANKÖ Imre, 1977. 367—387.; DANKÖ Imre, 1973. 155—167.; ANDRÁSFALVY Bertalan, 1982. 66—72 2 BRAUDEL, F. 1985. 114 3 I. DANKÓ, 1979. 7—21 61